– Abbahagytam a lovaglást. Beszéltem a lóval, és megbeszéltük, hogy többet nem ülünk egymásra. Clarisse! Én igazán nem kellek magának ló nélkül? – a felemelő szerelmi vallomás lehetne Karinthy, Rejtő vagy Monty Python is, de természetesen Galambos Frédi mondja Sasváry művésznőnek Huszka Jenő és Martos Ferenc Lili bárónőjében (átdolgozta Gádor Béla és Darvas Szilárd), ahogy az operettrajongók bizonyára rögtön ki is találták, és nem is értik, mit marháskodik megint a szerző.
Pedig bizony a zalaegerszegi Kvártélyház (az ország egyik legjobb hangulatú szabadtéri színháza, valami nagyon egyéni, kalandos ízű miliővel, amit már magából a kvártély szóból is kihall, akinek van füle rá) friss, nyári produkciója Tompagábor Kornél rendezésében abszurdtól és groteszktől sem ódzkodó, burleszkszerű helyzetekben fickándozó operett.
Furán hangozhat egy operettet akciódúsnak titulálni, pedig nincs jobb terminusom. A két, imádni valóan sznob Illésházy grófnő (Agatha Korponay Zsófi, Krisztina Kovács Virág) férjfogási vergődései és közös jelöltjükkel, Malomszeghy báróval (Hertelendy Attila) óriási gegekkel játszott kergetőzések vagy a hármas szinte pofozós verekedéskoreográfiáig fajuló tánca igazi, csillogó, klasszikus burleszk.

Fotó: Kvártélyház
Sasváry Clarisse (Debrei Zsuzsanna) és Lili bárónő (Foki Veronika) összefeszülése ellenben finomra hangolt, de annál kegyetlenebb pengeváltás, amibe a femme fatale-i, számító izzás és a naiv nekibuzdulás makacs energiája visz valódi téteket.
Itt nincs üresjárat: a komornyikká vedlő Illésházy gróf (Bot Gábor) elindítja a végzet kerekét, és onnantól kezdve vágyak, átverések, hazugságok, félreértések sorozatán át jutunk a (természetesen) boldog végkifejletig, miközben olyan dalok szólnak, amiket talán még a kevéssé operettfanatikusok is szeretnek: Tündérkirálynő, légy a párom, Cigaretta keringő, Gyere, csókolj meg szaporán, tubicám, Egy férfi képe.
Szép, nagy művészi feladatok, nagy lehetőségek teremnek itt a színpadon, és zenében, hangban, játékban, nagy érzelmekben és nagy poénokban egyként szépen ki van játszva mind. Jól elkapott ziccerek és spétek örömjátéka ez, irányítottan kaotikus (koreográfus: Stefán Gábor) fogócska egy vidámparki varázskastély labirintusában, egy arányosan és bohókásan szedett-vedett, mindenféle erkélykorlátokkal, filagóriákkal, oszlopfőkkel bonyolított térben (díszlettervező: Mészáros Tibor).