Felemelt fejjel lejönni

Április 28-án lett volna 82 éves Felföldi Anikó Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Budapesti Operettszínház örökös tagja.

Energikus volt, évtizedekkel fiatalabb váltótársakkal játszott a most futó előadásokban Fotó: MTVA Fotó: Zih Zsolt

Április 28-án lett volna 82 éves Felföldi Anikó Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. Budapesten született, játszott a Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Vidám Színpadon.

A Budapesti Operettszínház tagja volt 1966 óta, 1994-től a színház örökös tagja. Operettek és musicalek főszerepeit egyaránt eljátszotta, több filmben és tévéjátékban szerepelt, saját zenés tévéshow-kat is készített. Hosszú időn át vendégszerepelt ­Triesztben Daisy Parker szere­pében (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban), de fellépett a világ számos más pontján is. Színházi szerepei mellett szinkronizált is.

Energikus volt, évtizedekkel fiatalabb váltótársakkal játszott a most futó előadásokban
Fotó: MTVA Fotó: Zih Zsolt

Fontosabb színházi szerepei: Lenke (Doktor úr), Anita (West Side Story), Mujkóné (Gül baba), Dinka (Piros karaván), Velma Kelly (Chicago), Netty Flower (Carousel), Mária (Régi nyár). Filmjei: Felfelé a lejtőn (1958); a Pesti háztetők (1961); a Germinal (1963, magyar–francia); a Meztelen diplomata (1963); a Nyulak a ruhatárban (1971); A szeleburdi család (1981).

Televíziós munkái: Katit keressük (1961); Az attasé lánya (1963); Princ, a katona (1966); Veszedelmes labdacsok (1966); My Fair Lady (1971, NDK); Bunbury (1972, NDK); Annie, a puskás lány (1973, NDK); Beszterce ostroma (1976); Maya (1978); A próbának már vége (1988); Egy szoknya, egy nadrág (1992). Felföldi Anikó 1979-ben Jászai Mari-díjat, 1981-ben Bársony Rózsi-emlékgyűrűt kapott, 1984-ben érdemes művész kitüntetést, 1993-ban Déryné-díjat vehetett át.

A nyolcvanadik születésnapjára rendezett ünnepségen a Színház- és Filmművészeti Egyetem nevében Hegedűs D. Géza díszoklevelet adományozott neki. Felföldi Anikó elnökségi tag volt a Magyar Színész Kamarában (MASZK), részt vett az Előadói Jogvédő segélyezési munkájában. Színitanodákban vizsgáztatott, rendszeres tagja volt a Pécsi Országos Színházi Találkozó zsűrijének. A színésznőt az Operettszínház saját halottjának tekinti.

Akik közelebbről ismertük és nagyon-nagyon szerettük, most úgy érezzük, valami fontosat és pótolhatatlant vesztettünk el. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy így volt ez jó, hogy ilyen hirtelen, mert elképzelhetetlen lett volna számunkra és alighanem számára is megérni egy hosszú betegséggel járó leépülést. Szerintem mindannyian úgy szeretnénk megöregedni, mint ő.

Hetvenvalahány évesen is még síelni, vitorlázni, nyolcvanévesen is tornázni minden reggel. Tele lenni ambícióval. Elegánsnak lenni, szépnek lenni. Nevetnem kell, mikor eszembe jut, hogy mesélte: harminckilenc éves korában figyelmeztette valaki, hogy az ő korában már illik egy nőnek kendőt kötni a nyakába.

Mikor eljutott hozzám a hír, hogy itthagyott bennünket, megnéztem a most futó előadásokat, amelyekben játszott. Megdöbbentem. Eddig nem tűnt fel, hogy váltótársai évtizedekkel fiatalabbak. És nem azért volt ilyen a szereposztás, mert az érintett művésznők nagymama kinéze­tűek lennének, hanem mert Anikó volt olyan fiatalos és energikus, hogy bírta a tempót.

Ne feledjük, hogy az operett kemény fizikai igénybevétellel járó műfaj, a hangi és színészi adottságokon túl komoly tánctudást is igényel. Zsorzsi nagymama volt a Mágnás Miskában, Oszvald Marikával, Anhilte a Csárdáskirálynőben Siménfalvy Ágotával, Blumné a Menyasszonytáncban Janza Katával, illetve Szulák Andreával váltásban.

Nem láthatjuk már ezekben a darabokban és az Amerikai komédiában sem Irene, Tony Roe, a kőkemény üzletasszony fékezhetetlen életkedvű anyja szerepében. Többször elmondta, hogy sok színpadi trükköt tanult Fejes Teritől, többek között azt is, hogyan lehet felemelt fejjel, biztonsággal lejönni egy lépcsőn. Felföldi Anikó felemelt fejjel lejött a színpadról, egyenesen a szívünkbe, ahol emlékét örökre megőrizzük.