A Foglyok egy friss, jó értelemben vett könnyed, filmszerű film, világos, követhető, figyelmet fenntartó történettel; jól eltalált, szerethető és utálható karakterekkel, és azokat ügyesen megformáló színészekkel. A látvány is rendben volt, a díszletek és a jelmezek, a valódi helyszínek érzékletesen megidézték az ötvenes éveket. A gyanúm is igazolódott, hiszen a jól adagolt feszültségkeltés ellenére folyton az volt az érzésem, hogy a film nem veszi komolyan önmagát, és
egy maszatoló vígjáték vagy inkább bohózat lappang a filmdrámaként beharangozott alkotásban.
A műfaji besorolást nem szabad lebecsülni, mert azt minden műsorújság közli, és egyfajta előzetes várakozást teremt. Ha ez a várakozás nem igazolódik vissza, a néző joggal érezheti magát becsapva. A műfaji besorolást egyértelműen a filmről szóló egyik kritika se értelmezi, nem is bírálja, de a humoros hangvételt és a vígjátéki jelleget mindenki kiemeli. Sőt, az egyik ilyen kritika címe is a következőképp hangzik: „Talán most már lehet nevetni a Rákosi-korszakon” (Index, 2019. szept. 22.). Még jó, hogy ott van a talán, mert a felvetés nem egyértelmű. Több ismerősöm van, aki A tanún (1969) se tud nevetni, és én megértem az ő indokaikat is. Megítélésem szerint A tanún lehet nevetni, és ez felszabadító hatású, mert rendkívül jól megírt film, ami vitriolos gúnnyal leplezi le a Rákosi-rendszert. Bacsó Péter filmjének a műfaját a „filmszatíra” szóösszetétellel jelezték, ami érvényes is.
A Foglyok esetén azonban a humor nem mély és nem tragikus, nem a diktatórikus viszonyok vitriolos kifigurázása, hanem kimerül néhány helyzet- vagy jellemkomikumban, mint hogy a családhoz látogató tucatnyi személyt ott tartanak az ávósok egymás hegyén-hátán;
vagy hogy a családfő minden több mint kellemetlen tényt flegmatikus nyugalommal vesz tudomásul; vagy hogyan nem bírja a fogvatartottja tekintetét az egyik karhatalmis. A helyzet az elején valóban komolynak tűnik, mert az ávósok megszállnak egy lakást, és onnan napokig ne engednek ki senkit, aki oda tévedt. Aki kicsit is tájékozott az ötvenes évek történelmével kapcsolatban, feszülten, megkövesedett gyomorral figyeli, hogy mi fog történni. A történet valóban fokozza is a feszültséget, jelezvén több kisebb mozzanattal, hogy nem babra megy játék. Ilyenek a főszereplő lány munkáltatójának fenyegetőzései, a bérház udvarán lakók rosszat sejtő összesúgásai, de a legerősebben az, amikor gyomorba rúgásokkal, durva ütlegelésekkel próbálják vallomásra bírni az egyik gyanúba keveredett, de valójában ártatlan fiatalembert.