Ötvenöt éves a magyar nyelvű rock

A magyar rock történetében az első magyar nyelvű dalokként számontartott Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled 1965 júliusában születtek. Azon a legendássá vált lapos háztetőn jött az ihlet, ahova az Illés zenekar tagjai felcipelték az erősítőket és a gitárokat.

„Ezek a fiatalok” 1968-ban egy balatoni vitorláshajó fedélzetén Fotó: Tormai Andor Forrás: MTI

A nagy áttörést a magyar nyelvű dalszövegeket illetően kétségkívül az a négy szám jelentette, amelyeket 1965-ben Nógrádverőcén, az ottani KISZ-táborban írt a rövidesen emblematikussá vált Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros.

Angol minta, magyar ritmus

Kétségtelenül az angolból átfordított és magyar nyelven is jól énekelhető kifejezések motiválták Bródy János első szövegeit. Kereste azokat a szavakat, fordulatokat, amelyekkel megkülönböztethette az Illést a hagyományos slágerszövegek világától, és ez a keresgélés nem is tartott sokáig, hamar jöttek azok a kifejezések, amelyekkel operálni lehetett, ráadásul értelme is volt, nem is akármilyen, sőt többszörös. Az angol nyelv kifejezetten alkalmas a rockzene ritmizációját követni, és a magyar nyelvből is azokra a szavakra lehetett építeni, amelyek egymás után énekelve harmonizáltak a dallammal. A kezdet kezdetén még nem különült el élesen egymástól Szörényi Levente és Bródy János tevékenysége, a zeneszerzés és a szövegírás. Már csak azért sem, mert közösen játszottak, mindketten gitároztak, így Bródy is hozott zenei ötleteket egy-egy számba, ahogy Szörényi Levente is írt a közös zenélés hatására szövegrészleteket. A négy közül az Óh, mondd volt az első, amelyre a Kinks együttes You Really Got Me című száma nyomta rá a bélyegét, az abban szereplő, torzítóval spékelt kvintes gitárfogás még újdonságnak számított, és nagyon erős hatása volt. Keresték, hogy milyen szöveg illene a dallamra.

Amikor „ezek a fiatalok” a KISZ nógrádverőcei táborából jól megérdemelt hétvégi pihenésükre hazautaztak a fővárosba, megállapodtak abban, hogy otthon mindketten gondolkodnak azon, miként lehetne előadni ezt a számot. Hétfőn a Nyugati pályaudvaron találkoztak, és hamarosan kész volt az első szöveg. Levente hozta a „Ne várj tovább, jöjj el” sort, Bródynak pedig a „Ki mondta, hogy rám várj” volt a megfejtése. Keresték a jól énekelhető és a ritmusra pontosan illeszkedő kifejezéseket. Így jött a képbe az „Oh yeah” helyett az „Óh ne”. Ez volt az első közös gyakorlatuk, amellyel azt célozták, hogy oly módon írjanak meg egy magyar nyelvű rockszámot, hogy az teljes mértékben az angol beatdalokkal azonos hangzásvilágba kerüljön. Kezdetben a formai követelmények megelőzték a szövegekben kifejezhető tartalmakat, és úgy tűnik a magyar rock későbbi történetéből is, hogy ez a szövegírásban soha el nem hanyagolható megközelítés. Az Óh, mondd volt az első dal, amelyet Illés Lajos tiltakozása ellenére bevettek a műsorba. Ez már ősszel volt, a híres Bosch klubban, és jellemző, hogy a közönség nem vette észre, hogy magyarul énekelték, mert annyira hasonló hangzása volt, mint az angol számoknak, persze a korabeli erősítők torzításaival együtt. A Légy jó kicsit hozzám 1966 júniusában tört át a Kisstadionban. Gitárpárbaj címen volt egy sokszereplős vegyes műsor, abban ez volt az egyetlen magyar dal, amit nem fütyült ki a közönség. Az igazi siker pedig Az utcán című dal lett, amelynek az utolsó versszaka a sanzonbizottság követelését elégítette ki az optimista végkicsengéssel, mert egy öntudatos szocialista fiatalnak nem lehet bizonytalan, hogy „hova, de hova, de hova, de hova megyek”. Aztán jöttek zsinórban az újabb dalok, és kiderült, hogy Levente zenei kreativitása lényegesen felülmúlja Bródyét, míg az énekelhető szavak értelmes sorrendbe rendezéséhez Bródy Jánosnak van több tehetsége. Így lett a Szörényi–Bródy szerzőpáros Magyarországon hasonló ahhoz, mint amit a világnak a Lennon–McCartney jelentett.

„Ezek a fiatalok” 1968-ban egy balatoni vitorlás hajó fedélzetén
Fotó: MTI

Nem akartak a falnak menni

Az Illés zenekar fellépéseivel és ezekkel a dalokkal bizonyos értelemben a nyugati életformát képviselte, de korántsem akartak fejjel a falnak menni, és sosem mondták ki a szövegeikben, hogy rendszerellenesek lennének. Nem kellett persze ahhoz sok fantázia, hogy tudják, ők nem igazán a hatalom kedvencei, hiszen az angolszász típusú zenét és a hozzá köthető viselkedési formákat akkor még dekadens nyugati hatásnak tekintették. Viszont egyre jelentősebb sikereik voltak, és az első Táncdalfesztiválon már országos hírnevet szereztek. Viszonylag hamar közismert figurák lettek a Kádár-korszak társadalmi-politikai erőterében, nem beszélve arról, hogy példaképeik, a beatgeneráció nagy képviselői még hazájukban is lázadóknak számítottak. Az Illés zenekar működése aztán nemcsak a Szörényi–Bródy szerzőpáros önkifejezési vágyának adott teret, hanem annak a nemzedéknek is, amelynek jelképes képviselőivé vált. Egy új generáció szellemisége és érzésvilága tört fel a dalokban, miközben a hasonló jelenségeket a legkülönbözőbb módszerekkel próbálta elfojtani az ifjúsági magatartásformákat érzékenyen figyelő állambiztonság. Így a zenei életben formát nyerő lázadó indulatok nemcsak generációs konfliktusokat hoztak felszínre, hanem alkalomadtán a rendszer lényegét támadták, igaz, burkolt formában és nagyon óvatosan, lehetőleg úgy, hogy a hatalom részéről ne legyen bebizonyítható.

A magánszféra és a közéletiség együttese

A magyar nyelvű beatdalok számos asszociációs lehetőségre nyitottak teret, mert sok mindenre gondolhatott az ember, amikor olvasta vagy dalolta azokat. Bródy a Budapesti Műszaki Egyetemen megtanulta, hogy a valóság rendkívül bonyolult összefüggésrendszereinek modellezéséhez célravezető törvényeket alkotni, és amikor már szövegíróként tartották számon, akkor azokat az összefüggéseket, emberi viszonyokat próbálta meg énekelhető formába sűríteni, amelyekről úgy érezte, hogy sokféle szempontból értelmezhetőek. Azokat a magánéleti szituációkat kereste, amelyek társadalmi szinten is érvényes mintákat jelenthettek. Bródy saját elmondása szerint is a szövegei sokszor függvény jellegűek, és mindig van bennük egy modell, amely emberi kapcsolatot tükröz. Ha ez két ember között jön létre, akkor barátságról vagy szerelemről beszélünk, de ha sok emberre és a közöttük lévő viszonyokra is igaz, akkor már társadalmi jelentősége van, és akár politikai értelmezést is felkínálhat.

A magyar nyelvű beat- később rockszámok megalkotását a népdalok világa is sokat segítette, Bródy János pedig szerette azokat az egyszerű és közérthető szimbólumokat, amelyek mégis mély és általános igazságokat sűrítettek könnyen énekelhető strófákba. A slágerek világa mindig hétköznapi helyzetekből táplálkozott, ám ha ezeket általános mintákként írta meg, akkor érvényesek lettek társadalmi szinten is, mivel az asszociációs tér nagyon kitágult. Ez aztán okozott némi fejtörést a könnyűzenei cenzúra urainak is, és erre mondták, hogy az Illés számaiban sokszor vannak dupla fenekű mondatok. Bródy János módszeréből viszont az következik, hogy nem feltétlenül a szándékos kétértelműség volt a célja, hanem az adott dalszöveg jelentéstartalmának kitágítása.