Balogh Melinda az Üsztürü zenekar és még rengeteg zenészkolléga segítségével (óriási hangszerarzenállal – három- meg négyhúros brácsától a szaxofonig van itt minden) rögzítette hatszámos, autentikus erdélyi cigányzenét rejtő lemezét Napkerék címmel. (Aki nem tudja, mi az a napkerék, az nézze meg a cigány zászlót, aki még úgy sem tudja, tanulmányozza vígan a régi egyiptomi, kelta, indiai, nepáli szimbolikát, de számítson rá, hogy pár évszázadig nem szabadul a könyvtárból). Hat nóta kevés lenne egy komplett albumhoz, csakhogy ezek a dalok végtelenre vannak állítva: már a kezdő Nyughass, asszony! sem egy „radio edit” a maga nyolc és fél percével, az utána következő Ne csókolj meg egy tizenhárom perces, grandiózus dalvonulat, és a záró Holdszekér is hatalmas, belső bolygóközi utazás tizenkét és fél percben.
Fotó: Facebook
Talán egyszer majd az úgynevezett zeneipar is tudomásul veszi, hogy a muzsika szó szerint is végtelen szellemi és érzelmi struktúra, ami nem fokozható le két reklámblokk közötti csörömpöléssé. De hát amíg ilyen énekesnők, mint Balogh Melinda gyűjtögetik a valódi zenét Nagybányáról, Csávásról, Nagysármásról, a Szilágyságból, Méráról vagy Kalotaszegről, és ez el is tud jutni az emberekhez, addig tökéletesen érezhetjük magunkat zeneipar nélkül is.
A Napkerék zenei szerkesztője és rendezője Kelemen László zeneszerző, folklorista, a Hagyományok Háza igazgatója, és a szép kiállítású CD-tokhoz füzetkét is mellékeltek, ebben olvasható Balogh Melinda szívhez szóló vallomása is: „A Jászsági Népi Együttes táncosa voltam, mikor egy erdélyi turné alkalmával először eljutottam Csávásra. Ott meghallottam Lunka Erzsit énekelni és a csávási zenekart játszani, sütött rám ez a zene, akárcsak a Nap. A csávási kis napkerék odagurult hozzám, és akármikor forgattam, mindig melegített.” De elolvashatjuk (sőt meg is tanulhatjuk!) a lovári és magyar nyelvű dalszövegeket. Legnagyobb gyönyörűségemre ugyanis minden le van fordítva, ahogy illik.
Ugyan a cigányzene érzelmi amplitúdójának maradéktalan élvezetéhez semmilyen nyelvtudás nem szükséges, de mégiscsak vígabb kedéllyel kezdi az ember hallgatni mondjuk Az urát megcsalja című, szilágysági nótát, ha tudja, hogy a nyitó strófa (Marel tut o Del o bibaxtalyi kurva, / Jaj de avri chalindanma, jaj / Andar e kirchima) annyit tesz: „Verjen meg az Isten, szerencsétlen kurva, / Kicsaltál a kocsmából”.
