Torzult világunk víziói

Animális jegyeink, bestiális tulajdonságaink szülte képzetek végtelen variálása éppen úgy sajátos útja Verebics Ágnes festőművész kísérleteinek, mint ahogy a részletekben való határtalan elmerülés.

Szemszőnyeg vezet a tárlatba, amely a folytonos megfigyeltség és a szétaprózódás állapota mellett a bestialitásunkkal is szembesít Fotó: Teknős Miklós

Animális jegyeink, bestiális tulajdonságaink szülte képzetek végtelen variálása éppen úgy sajátos útja Verebics Ágnes festőművész kísérleteinek, mint ahogy a részletekben – főként a testrészekben – való határtalan elmerülés. Ez alkalommal a szemek kerültek a művész teremtette, egyszerre sokkoló, mély, fájdalmas, érzéki és szürreális világ középpontjába a józsefvárosi A.P.A. Galériában május 10-ig látogatható, Hybrid/Totem című tárlatán.

Izgalmas kalandra indítja el a látogatót a festőművész, amikor kiállítása előcsarnokában végigfuttatott szemszőnyegre küldi. A tekintetek játékát az abszurditásig fokozza, az értelmezés széles skáláját kínálja fel. A szemlélők sokasága ebben a térben a folytonos megfigyeltség korjelenségére enged következtetni.

Tovább haladva a belső teremben azonban már a számtalan irányba osztódó figyelem, az információdömping feldolgozásának képtelensége válik hangsúlyossá. A koncentráció zavarában, szertehulló figyelmünkben atomjainkra esünk szét, lényegünket veszítjük el. Verebics Ágnes megszaporodott szemű maláj mackója vagy ötszemű rozsomákja mi vagyunk. Ösztönlények – ennyi marad belőlünk a pixelekre hullott, nyughatatlan világunkban. Kemény és nagyon is mai jelenséghez nyúlt a festő, és ha már elindította, végig is viszi a nézőt a beavatáson. Akárcsak saját magát, aki nemcsak alkotója, olykor alanya is olajfestményeknek. Az egyedek furcsa társításával megszületett hibrid világában a legborzongatóbb tekintetek éppen a saját arcára kerültek: a kiforgatott szem vagy a háromrészes világító szemgolyó őrületbe kergető víziója már-már horrorisztikus látványt eredményez.

Szemszőnyeg vezet a tárlatba, amely a folytonos megfigyeltség és a szétaprózódás állapota mellett a bestialitásunkkal is szembesít
Fotó: Teknős Miklós

Nemrég maszkokba bújt a művész, magunkra erőltetett identitások, álarcok mögé. Most látható képein előbújik a fojtogató zubbonyok mögül, óvatosan kikukucskál belőlük, hogy épp annyit láthasson a világból, amennyit képes feldolgozni – ezt üzenheti a három apró szemet rejtő, párducbőrbe bújt arc. Közelebbről szemlélve a gyötrelem válik szembetűnővé. A kín, amit a gyakori snittváltások mérnek korlátolt érzelemfeldolgozó képességünkre. Szokatlan kombinációkból született lényei között jól megférnek a totemek: ezek az atavisztikus elemek, csontok általában is ihletadói. Az A.P.A. Galéria kiállításán egy kis zugban kaptak teret az önálló entitássá emelt ősi példányok, némileg továbbgondolva és fokozva torzult világunk vízióit.

Verebics Ágnes alkotásaiban hatalmas szenvedéllyel, szuggesztíven mindenre reagál. Nem hagy érintetlenül, mélyre nyúl, olykor perverzióinkkal szembesít, de brutalitása nem a nyomasztó nihilbe küld, inkább ellenkezőleg: felszabadít.