Animális jegyeink, bestiális tulajdonságaink szülte képzetek végtelen variálása éppen úgy sajátos útja Verebics Ágnes festőművész kísérleteinek, mint ahogy a részletekben – főként a testrészekben – való határtalan elmerülés. Ez alkalommal a szemek kerültek a művész teremtette, egyszerre sokkoló, mély, fájdalmas, érzéki és szürreális világ középpontjába a józsefvárosi A.P.A. Galériában május 10-ig látogatható, Hybrid/Totem című tárlatán.
Izgalmas kalandra indítja el a látogatót a festőművész, amikor kiállítása előcsarnokában végigfuttatott szemszőnyegre küldi. A tekintetek játékát az abszurditásig fokozza, az értelmezés széles skáláját kínálja fel. A szemlélők sokasága ebben a térben a folytonos megfigyeltség korjelenségére enged következtetni.
Tovább haladva a belső teremben azonban már a számtalan irányba osztódó figyelem, az információdömping feldolgozásának képtelensége válik hangsúlyossá. A koncentráció zavarában, szertehulló figyelmünkben atomjainkra esünk szét, lényegünket veszítjük el. Verebics Ágnes megszaporodott szemű maláj mackója vagy ötszemű rozsomákja mi vagyunk. Ösztönlények – ennyi marad belőlünk a pixelekre hullott, nyughatatlan világunkban. Kemény és nagyon is mai jelenséghez nyúlt a festő, és ha már elindította, végig is viszi a nézőt a beavatáson. Akárcsak saját magát, aki nemcsak alkotója, olykor alanya is olajfestményeknek. Az egyedek furcsa társításával megszületett hibrid világában a legborzongatóbb tekintetek éppen a saját arcára kerültek: a kiforgatott szem vagy a háromrészes világító szemgolyó őrületbe kergető víziója már-már horrorisztikus látványt eredményez.
Fotó: Teknős Miklós
Nemrég maszkokba bújt a művész, magunkra erőltetett identitások, álarcok mögé. Most látható képein előbújik a fojtogató zubbonyok mögül, óvatosan kikukucskál belőlük, hogy épp annyit láthasson a világból, amennyit képes feldolgozni – ezt üzenheti a három apró szemet rejtő, párducbőrbe bújt arc. Közelebbről szemlélve a gyötrelem válik szembetűnővé. A kín, amit a gyakori snittváltások mérnek korlátolt érzelemfeldolgozó képességünkre. Szokatlan kombinációkból született lényei között jól megférnek a totemek: ezek az atavisztikus elemek, csontok általában is ihletadói. Az A.P.A. Galéria kiállításán egy kis zugban kaptak teret az önálló entitássá emelt ősi példányok, némileg továbbgondolva és fokozva torzult világunk vízióit.
