Végh András festőművész kiállítása a Vigadóban

Végh 80 címmel nyílt meg Végh András festőművész kiállítása a Vigadó Galériában, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata szervezésében. Az elmúlt 12 év munkái láthatók két kiállítóteremben. Esszenciái, gondolati összegzései eddigi munkásságának – egyben iránymegjelölései következő korszakoknak.

mde

Nagy, szabad lélegzetű vásznak és kisebb, visszafogottabb hangvételű képek is láthatóak a tárlaton, amely Végh András nyolcvanadik születésnapja alkalmából nyílt meg, és november 18-ig látogatható a Vigadó Galériában. A kiállítás kurátora M. Novák András képzőművész, az MMA rendes tagja.

A tolnai születésű Végh András festészetét meghatározza az önállósodás évtizedének, az 1960-as évek festőisége, a valósághű és az elvont egyszerre való jelenléte. A természetelvűség és az absztrakció közti senkiföldjére építette munkásságát. „Mindig a figurativitásból indulok ki, számomra fontos a természet, a látnivaló, az élőlény valósága, majd erős elvontsággal születik meg a kompozíciók végső formája” – fogalmazott egy korábbi kiállítása kapcsán. Festő és grafikus.

Bőrönd
Fotó: MMA

Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1967-ben. Mesterei: Kmetty János és Bernáth Aurél voltak. Számos hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Munkái a Magyar Nemzeti Galériában, a szolnoki, a székesfehérvári múzeumban, a salzburgi városi gyűjteményben és a stuttgarti Magyar Intézetben láthatók.

Összegzés

A kiállításon látható kisfilm segítségével a képzőművész gondolataiba kapunk betekintést: – Nem vagyok a művészeti akadémia tagja. A művészkollégák meghívására kaptam ezt a lehetőséget. Budapesten kevés hely van, ahol ki tudtam volna állítani, képeim nagysága miatt. Az, hogy az ember nyolcvanéves, eljön, mint a szeptemberi napnyugta. Ennek is megvan a szépsége. Van egy bölcselet: Virágozni szép, de megérni több. Az ifjúkor virágzására gondolok. Amikor bő termést hoz az alma, szőlő, az a több. A múlt löki előre az embert, a jövő pedig húzza előre, az ismeretlenbe. Az ember születésével együtt kap egy kijelölt utat, amely egy hegycsúcs. A hegy megmászása az idők során sok fájdalommal, élménnyel, szépséggel tarkított. Fontos, hogy az ember szívében süssön a nap nyolcvanévesen is, a megújuló fénnyel a festészet megújulásában vegyen részt. Fontos, hogy az ember vérereiben ne csak a vér, hanem a szín, a festék is folyjon, azzal a temperamentummal, amivel megáldatott.

Költői képaláírások

Zalán Tibor költőt is hallhatjuk a filmben. – Régóta figyelemmel kísérem Végh András munkásságát – mondja. – Most látom, hogy más szemmel nézem, mint eddig. Amit most látok, az maga a költészet. Az alkotás lélektani költészet. A költő az, aki a nyelvből indul ki, a szavak adnak egy gondolatot. Így van a festő is. Van egy alapgondolata, elképzelése, de amikor elkezd festeni, nem ezek vezetik, hanem a felrakott színek, alakok. Költői képaláírásokat használ.

Maszk
Fotó: MMA

Gondosan ellátja olyan címmel, amik belső tartalmakra utalnak. Ami belül van, felkerül a képekre és kívülre kerül. Tetszik, hogy azt az állapotot jeleníti meg, amelyben most van, nem hozta el a régebbi műveit. Nézzétek – mondja –, ilyen vagyok most, nyolcvanévesen.

Hidak

A hónap műtárgya lett Végh András Hidak című műve. Végh András először 1971-ben járt Párizsban. A város a „fény-szabadság érzetét” nyújtja, Párizs az „erős tradíció, a pulzáló jelen és a jövőt fürkésző, jövőt formáló festőenergiák” megtapasztalásának helyszíne. A 2019-ben készült kollázs festékfoltok: Trikolor, Franciaország, Montparnasse, sugárutak, alakok, folyó, hidak. A romantikus párizsi folyón összesen harminchét híd épült. Végh András 2019-es, többféle technikát ötvöző művén az objektív világról szubjektív módon tárja elénk sajátos, expresszív Párizs-képét: ha szemtől szembe jelenleg nem is, de a festői képzettársítások által megtámogatott képzelőerőnk segítségével a Pesti Vigadóból a Szajna partjain vagy éppen a Szajna hídjain áthaladva kalandozhatunk.

„Több ábránd és fantázia kell, mint realitás, mert a fantázia és az ábrándok a csillagokig emelnek, a valóság pedig a röghöz köt. A festészet […] szín, energia, poézis, kifejező erő.” Írja a Végh Andrásról szóló könyv A láthatatlan világ festője című fejezetében Antall István.