Noha Regőczi István mélyen vallásos neveltetést kapott, ott rácsodálkozhatott a belga egyház virágzására. Jótevőivel annyira megszerették egymást, hogy – mivel itthon élő szülei nem tudták fedezni taníttatását – középiskolás korában gyalog vágott neki az útnak, és visszatért Belgiumba. Érettségit itt szerzett, majd elvégezte a szemináriumot is. Pappá szentelték, de a második világháború idején hazajött.

Pesterzsébeti káplán korában, a bombázások során több árva gyereket befogadott. Idővel egyre több helyről vittek hozzá hadiárvákat, ezért nagy lelkesedéssel árvaházat szervezett. Hamarosan Vácra került, ahol közbenjárásával kápolna és árvaház épült. Ekkor azonban államosították őket: a gyerekeket állami gondozásba vették, Regőczi Istvánt pedig bebörtönözték. Négy részletben több évet ült, a fogva tartása alatt is imádkozva, vezekelve. Szabadulása után a Kútvölgy Kápolnát építette újjá, ahol az engesztelést folytatta, haláláig. Egykori neveltjei közül tíz fiatalember követte őt a papság útján. Szokták őt úgy is emlegetni, hogy „a magyar Don Bosco”, de a kommunizmus egyházüldözése más pályára térítette nagyreményű életét.

A nagy vándorlás – március 28-án 19:00-tól az M5-ön!