A napilapok írásainak hangvételét figyelembe véve aligha lehetett kétséges, hogy a hercegprímást elítélik. A kérdés inkább az volt, életfogytiglanit kap-e, vagy kötél általi halált. Utólag világosan látszik, hogy bár Rákosi szívesen likvidálta volna a nemzet lelkiismeretét, a lépést nem merte megtenni, hiszen beláthatatlan következménye lett volna, ha vértanú lesz a bíborosból.
A hetven évvel ezelőtt megrendezett szörnyű színjáték szereplői közül ma már senki sem él. A nyilasból kommunistává vedlett Olti Vilmos vérbíró a kétezres évek elején talán utolsó élő résztvevője volt a koncepciós eljárásnak, 2005-ben halt meg. S ő az egyetlen, akiről tudjuk: megbánta, amit tett, és a halálos ágyán meggyónta bűneit. Amikor azonban 1949-ben kihirdette az ítéletet, rezzenéstelen arccal teljesítette feladatát. A katolikusok és a józan többség – Magyarországon és világszerte – tudták: Olti és Alapi Gyula főügyész színjáték statisztája.
A szerzetesrendek tagjai ekkor már számíthattak a teljes felszámolásra. A Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány 26 kolostorának mintegy 320 lakója sejthette, hogy hasonló sors vár rájuk. 1949-ben sok közülük is fogságban, börtönben élt, és vértanúik is voltak. Körösztös Krizosztomot, Kovács Kristófot, Farszky Szalvátort, Kiss Szalézt, Lukács Pelbártot megölték a kommunisták. Az egyre fojtogatóbb légkörben Luptovics Kolos tartományfőnök arra kényszerült, hogy gyakori áthelyezéssel tegye a hatóságok számára „láthatatlanná” az alaptalan vádakkal támadott szerzeteseket. Aki bajba került, mert egy helyi párttitkár vagy egyszerű provokátor demokráciaellenes vádakkal följelentette, számíthatott arra, hogy elöljárója gyorsan elhelyezi. Debrecenből Pécsre, Salgótarjánból Dunaföldvára, Szegedről Bajára került. Aligha kétséges, hogy a Mindszenty-per az egész szerzetesközösséget lázban tartotta, ám a körülmények miatt a kolostorok háztörténetei nem minden esetben örökítették meg ezt a figyelmet. Sokan úgy vélték, fölösleges terhelő bizonyítékokat hátrahagyni. Baján, Szolnokon, Szegeden, Simontornyán, Mátraverebély-Szentkúton, Máriagyűdön a historia domusokban legföljebb az időjárásról írtak, a szokatlan, hó nélküli, nedves hideget említve, helyi eseményekről megemlékezve. Beszédes ez a hallgatás is. Másutt azonban a helyi háztörténetírók szokatlan bátorsággal jegyezték föl a véleményüket.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!