Hamiskás

Donald Trumpot ma már többen piszkálják a kutyátlanság miatt, mint azért, mert nem hisz a klímaváltozásban

Trump a beszéd után. Republikánus taps, demokrata hiányérzet Fotó: REUTERS/Jim Young

Hamiskás lenne, ha kutyát sétáltatnék; hát hogy nézne már ki? – tette fel a kérdést Donald Trump amerikai elnök a texasi El Pasóban. Előtte azért megdicsérte a német juhászok drogkeresési teljesítményét a rendkívül drága detektorokkal szemben, de csak amolyan praktikus eszközként utalva a kivételes orrú állatokra, majd rátért a sokakat foglalkoztató drámai kérdésre, miszerint ő az első elnök bő százharminc éve az Egyesült Államokban, aki nem tart egy vagy akár több négylábút a Fehér Házban.

Persze a cukiságfaktor nagyszerűen eladható, de Donald Trumpot ma már többen piszkálják a kutyátlanság miatt, mint azért, mert nem hisz a klímaváltozásban. Barbra Streisand színésznő szerint Trump egész egyszerűen azért rossz elnök, mert nincs kutyája, a Twitteren pedig rengetegen élcelődnek rajta: „Apa, veszünk egy kiskutyát?” „Ne bolondozz, fiam, hát az hogy nézne már ki? Sőt, ha odapiszkít, majd én járkáljak utána egy nejlonzacskóval, mi?” Az elnök eddig azzal magyarázta a kutyátlanságot, hogy nincs ideje az ilyesmire.

Eközben Vlagyimir Putyin előszeretettel lovagol félmeztelenül, és úszik delfinekkel, II. Erzsébet angol királynőnek az elmúlt 85 évben több mint harminc corgi típusú, kis hengertestű kutyája volt, de még a Downing Streetnek is van saját főegerész macskája, az évek óta sztrájkoló, lusta Larry, akinek viharos szerelmi életéről szokott cikkezni a brit bulvársajtó. Komolyan.

Néhány éve a Times saját olvasói körében végzett felméréséből egyébként kiderült, hogy a liberálisok jobban kedvelik a macskákat, mint a konzervatívok. Ekkor különböző politikai preferenciájú emberek viszonyulását nézték meg például a háziállatokhoz, a konyhaművészethez vagy az íróasztal rendezettségéhez, az eredmény szerint pedig a konzervatívok körében szignifikánsan többen vannak azok, akik a kutyákat kedvelik a macskákkal szemben – és akiknek az íróasztaluk is kevésbé rumlis.

Végül is jogos, hiszen a kutyák lételeme a hierarchikus rend, hit a falka egységében, az alá-fölé rendeltség. Előítéletesek az idegenekkel, tisztelik a tulajdont, védik a területüket, és önfeláldozóak, lojálisak gazdájukhoz. A macska individualizmusát és függetlenségét ezzel szemben semmi nem törheti le, nyoma sincs a tekintélyelvű viszonynak. Akkor simogathatják, amikor ő akarja, akkor megy oda, amikor ő akarja – de legalább nem kéne sétáltatni a Fehér Ház gyepén.

Utoljára William McKinley elnöknek nem volt kutyája a Fehér Házban. Barack Obamának portugál vízikutyái (Bo és Sunny), ­George W. Bushnak skót terrierei voltak (Barney és Miss Beazley) a Fehér Házban, Bill Clinton pedig a Buddy (Haver) nevű labradorral és a Socks (Zokni) nevű macskával költözött be. Mike Pence alelnök határozottan jobban teljesít állatfronton, mint felettese, ugyanis egy Harley nevű ausztrál juhászkutyája, egy Marlon Bundo nevű nyula és egy Hazel nevű macskája is van.

Őszintén: nem lenne jobb hely a világ, ha akár csak heti egyszer a képzeletbeli címlapokon a Brexit gazdasági hatásai helyett Larry macska újabb hódítása lenne a legnagyobb sztori? Ha egy képzeletbeli csúcstalálkozón Kim Dzsongun pincsijei Donald Trump mopszával tárgyalnának, ha Marlon Bundo, a nyúl menne sajtóturnéra, és ha Zs kategóriás celebek élete helyett állataik egy-egy napját követnék a bulvárműsorok?

Az Egyesült Királyságban Willow, az utolsó királyi corgi tavaly pusztult el, II. Erzsébet pedig már nem nevel újabb állatot, mert nem szeretné magára hagyni, ha majd ő távozik el. Willow egyébként 2012-ben szerepelt a londoni olimpia megnyitójára készült kisfilmben, méghozzá gazdája és James Bond, pontosabban Daniel Craig oldalán. Sőt az állatot már a legendás Annie Leibovitz is fotózta a Vanity Fair címlapjára, amikor a királynő kilencvenéves lett. Nem volt benne semmi hamiskás.