Lehallgatott mérleg

Beindult az amerikai Huawei-ellenes vádak tömege. A kínai gyártót kikiáltották mindennek, talán csak anyagyilkosság nem szerepel az óriáscég bűnlajstromán. Eközben az amerikai vetélytársak tiszták, mint a hó.

A pekingi opera művészei mobiltelefonjukon játszanak előadás előtt. Kockázatok Fotó: Reuters

Ráálljak-e Huawei márkájú mérlegemre? – ez a kérdés gyötör, miután a kínai céget a közelmúltban annyi nyugati támadás érte. Okosmérleg, a súlyomról a mobiltelefonom (ez is kínai) számtalan adatot rögzít, diagramokat, grafikonokat készít a testtömeg, az izom- és víztartalom változásáról. Ha a vádak igazak, a digitális módon szerzett adatokról a Huawei jelentést küld a Kínai Kommunista Párt illetékes szerveinek és a pekingi államtanácsnak. Lelki szemeim előtt felbukkan az a kép, amikor Kínában egy kis szobában a távol-keleti elvtársak tanulmányozzák a súlyom állását.

Közben elég lenne egy rólam készült fényképet „elkapni”, és máris levonhatnák a következtetést: önnek fogynia kell! De az se vigasztalna jobban, ha túl az Óperencián, valahol a messzi Nyugaton tanakodnának a súlyfeleslegemről. Bár – ugyanúgy, mint a kínaiknak – megvan az eszközük erre, azért abban bízom, hogy ennél jelentősebb kérdéseknek áldozzák drága munkaidejüket.

A legutóbb az Egyesült Államokban a Huawei ellen felhozott vádak között nem szerepelt a „mérleg­lehallgatás”. De szinte csak az nem, mert volt itt kémkedés, kereskedelmi titkok eltulajdonítása, pénzügyi csalás, hatóságok megtévesztése, mindez 13 pontban kifejtve.

A pekingi opera művészei mobiltelefonjukon játszanak előadás előtt. Kockázatok
Fotó: Reuters

Washington eltökélt szándéka az, hogy kitiltja a Huaweit Amerikából. Ez már rég eldöntött történet, a jelenleg záporozó vádak csupán felvezetésnek tekinthetők. Sajtóértesülések szerint tavaly nyáron az Öt Szem, a Five Eyes hírszerzői együttműködés, amely az angolszász országokat tömöríti – Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland –, határozatot fogadott el erről. A „nagy fülek”, amelyek többnyire elektromos lehallgatásokból szerzik értesüléseiket, úgy látják, hogy a két kínai telekommunikációs gyártó, a Huawei és a ZTE nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, mivel szerintük mindkettő kémkedik a kínai kormánynak és a pártnak.

A terv megvalósításának első fejezete volt Meng Van-csounak, a Huawei-gyár alapítója lányának – aki a cég pénzügyi vezetője is – vancouveri letartóztatása. Az alapító, Zsen Cseng-fej hajdanán magas rangban szolgált a kínai Népi Felszabadító Hadseregben, mi sem természetesebb, hogy jó kapcsolatokat ápol a kínai felső vezetéssel. Kanadának igencsak kínos ez a vezető szerep, amelyet el kell játszania, igyekszik is minél kisebb „sérülésekkel” megúszni az incidenst. A Fehér Ház Huawei ellen felhozott vádjai egyben a kínai igazgatónő amerikai kiadatására is vonatkoznak, megspékelve még azzal, hogy a kínai óriáscég titokban megszegte az Iránnal szembeni kereskedelmi embargót.

Kétségtelen, hogy az amerikai–kínai kereskedelmi háború része a Huawei-ügy, de nem csak azé. Az biztos, hogy az amerikai vetélytársak nem hullatnak krokodilkönnyeket, ha a hazai térfélen megszabadulnak egy kínai konkurenstől. Ráadásul nem is akárkitől, hanem attól, amely ma már a szakértők értékelése szerint legalább egyenrangú műszaki fejlettségű mobiltelefonokat tud gyártani, mint az amerikai Apple, természetesen kínai gyáraiban. Ez is dollármilliárdokban mérhető üzletág, de kétségtelenül a nagyobb hasznot a Huaweinek a mobiltelefon-hálózatok 4G-ről 5G-re átállása hozza, ugyanis ebben a változásban tudásával és technológiai felkészültségével az egész világon jelentős szereppel bír. Az amerikai félelem éppen erre vonatkozik, hogy az 5G hálózaton keresztül a kínaiak is hozzáférhetnek a világ adataihoz.

A mesterséges intelligencia létrehozásának területén húzódik a valódi frontvonal az Egyesült Államok és Kína között. Washington meggyőzéssel, de akár keményebb módszerekkel is fel akarja maga mögé sorakoztatni szövetségeseit, hogy azok álljanak ellen a kínai technológiának. Hszi Csin-ping államelnök és pártvezető 2015-ben meghirdette az országfejlesztési stratégiáját, amely 2025-re tűzte ki az időpontját annak, hogy Kína átvegye ezen kulcsiparágban a világvezető helyet.

Lehet, ez kicsit nagyravágyó terv. Ma már az Egyesült Államok is tudatában van annak, hogy a kínai vezető nem a levegőbe beszélt. Csak egy példa a fejlődésre: a Yitu cég arcfelismerő rendszere, amely egymilliárd arcból egy másodperc alatt azonosítani tudja az illető személyazonosságát. Már az ATM-ek, a pénzváltó automák zöme így működik Kínában, egy szempillantás alatt azonosítja a pénzfelvevőt. Elsősorban nemzetbiztonsági szempontból van kivételes jelentősége a fejlesztésnek, a tömeget pásztázva azonnal kiválasztja a rossz szándékú, bűnöző elemeket. Amerika mindig is nagyon vágyott ilyen eszközökre, de most el kell ismernie lemaradását.

A Yitu cég két kínai alapítója a UCLA-n, a Los Angeles-i egyetemen végzett. Hazatértek, megalapították vállalatukat, és ők lettek a legnagyobb riválisai a szilícium-völgyi egyetemi társaiknak.

Még 1978-ban Jimmy Carter elnök adott ki 52 kínai kutatónak, egyetemistának amerikai tanulmányokra feljogosító vízumot. Ebben az évben Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt vezetője új jelszót fogalmazott meg a maoista őrület után a honfitársainak: Gazdagodjatok! Az elmúlt negyven évben Kína előbb a világ összeszerelő műhelyévé vált, majd megkezdte a saját termékek gyártását. Ma már az egykor lenézett szerelőmunkások olyan eszközöket állítanak elő, amelyek még az egykor volt „legnagyobbakat” is ámulatra késztetik. A kétoldalú oktatási együttműködés igencsak felfutott: az amerikai felsőoktatási intézményekbe jelenleg 350 ezer kínai ösztöndíjas jár.

A jobbtól nem szégyen tanulni. És ezt a tudást hazavinni és az egész társadalom javára kamatoztatni. Nem véletlenül fogalmazódott meg a Fehér Házban a gondolat, hogy az amerikai egyetemeknek talán be kellene szüntetniük – de mindenesetre korlátozniuk kellene – a kínai diákok fogadását.

Ma még az amerikai Szilícium-völgy vonzza a technológiai tehetségeket, a legjobb koponyákat. Hszi Csin-ping jól eltanulta Teng Hsziao-pingtől a türelmet, amely egy nagy birodalmat jellemez. Az idő nekik dolgozik: nem őt szorongatják, hanem ő az, aki az első nyakában liheg. Ilyenkor az üldözött mindig hátrapillant, hogy mennyire közelítette meg az utána futó. A kínai vezetés stratégiai pontja a digitalizáció. Nemcsak a hadiiparban – ott mindenképp –, hanem a társadalom számos területén.

A lakosság ellenőrzésére valós időben páratlan lehetőségek nyílnak meg, miközben az informatika révén megerősíti rendszerét, és elfogadtatja azt a világgal. Itt a demokrácia kínai értelmezése zajlik. A mesterséges intelligenciáért folytatott versenyben van még egy adu, amely a kínaiak kezére játszik. A lakosságszám. A szakértők úgy látják, hogy Kína felülkerekedhet ebben az összecsapásban, mivel az 1,3 milliárdos lakosság sokkal nyitottabb a technológiai újdonságokra, mint a 320 milliós amerikai népesség. Négy évtized amerikai és kínai együttműködése után elindult a versenyfutás azért, ki lesz a következő ipari forradalom győztese.

De mi lesz a Huawei-üggyel, amely már eddig is megosztotta a világ közvéleményét? Az Öt Szembe tartozó tagállamok megpróbálnak egy hangon énekelni, bár London jelezte, hogy a nagy-britanniai állami megrendelésekben jelentős szerepet játszó kínai vállalat kitiltása ugyancsak kritikus lenne.

A visegrádi négyeken belül sem teljes az összhang: Lengyelország már letartóztatott egy kínai huaweies „kémet”, Varsó ezzel azt fejezte ki, hogy osztja a nyugati államok aggályait. Csehország is csatlakozott északi szomszédjához: az állami közbeszerzésekből zárta ki a kínai óriáscéget. Pozsony viszont – mint a miniszterelnök, Pellegrini közölte – nem látja veszélyesnek a kiberbiztonságra a Huaweit, és az amerikaiak erre semmilyen bizonyítékkal nem álltak elő. Hazánk is hasonló véleményt fogalmazott meg: a kínai cég, amelynek itt van az európai ellátóközpontja, továbbra is működhet, mintha mi sem történt volna.

Kérdés, hogy mit lép Németország: vajon tényleg ekkora nemzetvédelmi kockázatot jelent a Huawei? Berlinben jól emlékeznek a 2014-es tavaszra, amikor kiderült, hogy a kancellár asszonynak az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, a NSA még a mobiltelefonját is lehallgatta. Egyesek szerint ekkor változott meg Angela Merkel viselkedése, talán az amerikaiak olyan értesüléseket szereztek, amelyekkel zsarolhatóvá vált a német poltikus asszony.

Donald Trumppal új Európa-politika érkezett, magyarán nem annyira barátságos szél fúj a tengerentúlról. A Deutsche Telekom előállt egy használható ötlettel, amelynek értelmében független szakértők vizsgálnák meg azokat a Huawei-eszközöket, hogy van-e bennük „kémszoftver”, amelyeket beépítenek az 5G-fejlesztésekbe. Ha ez lesz a német álláspont, akkor valószínűleg Európa is rábólint erre a megoldásra. Én meg nyugodt szívvel használhatom végre a mérlegemet.