Amint haladtam előre Temesi Ferenc legújabb regényében (49/49 – ez a címe), mind skizofrénebb állapotba kerültem. Vitt a szöveg, persze, Ferkó (bocsánat, a régi cimboraság jegyében…) alighanem a legnagyobb „story-teller” manapság, hogy anglománságához igazodjam.
De hát mi is ez az élményhasadás? Úgy fogalmaznám meg, hogy mentem-mentem előre a történetben, számos regényépítészeti („Romanbaumkunst”) érdekességet észleltem, de igazából a mű nosztalgikus légköre vont magába. Bár nem is annyira „légkör”, mint inkább a múlt tényeinek ironikus szikársága. Haladás egyszerre előre a („mai”) cselekményben és vissza az időben meg a térben. Kíváncsi olvasóként lapoztam előre, és kortársként torpantam meg minduntalan, és pillantottam hátra ifjúságunk tájai közül oda, amely az író – és még oly sok helyi „szaktársa” – számára a legfontosabb élményforrás, és ahol ugyanakkor oly sokan és sokszor vendégeskedtünk mi, távoli honosok boldogult úrfikorunkban.
Szegedről beszélek, az 1960–70–80-as években-évekről. Megfejthetetlen, mitől lett éppen ez a város az akkori élő magyar irodalom mitológiai tája. Nem központja, mert az Budapest, amely Pestként és Budaként, majd Pest-Budaként Vörösmartyék óta kijelölte magát a nemzeti kultúra középpontjának…, de hát Szeged? És miért nem Pécs vagy Debrecen?
Olvasom Temesi regényét, és fel-felpillantok a könyvespolcra, aztán felállok, s kezdem leszedni, majd tornyokba rakni a könyveket. Itt van Temesi a maga majd félpolcnyi életművével, ott a közelében Veress Miklós egy tucat verseskönyvvel, nem sokkal előrébb Szepesi Attila harminc-negyvennel, itt a sor végén Zalán Tibor legalább ötven darabbal, és folytathatnám. Ambrus Lajos Eldorádója és Szókalauza, Baka István összes versei, Ördögh Szilveszter vékony kis prózái… Zelei, Rigó Béla, Veszelka, Géczi, Jankovics, Endrődi Szabó… Majd’ mindegyik dedikálva, kedves, tréfás, a cenzúrát figurázó szavakkal, súlyos emlékeztetőkkel, titkos utalásokkal. És a fiatalabbak, a később indulók: Darvasi, Odorics, Podmaniczky, Szilasi. Sajnos a 111 című könyv nincs meg, Petri Csathó kötete.