A Musica Historicát Csörsz Rumen István 1988-ban hozta létre. Tagjai a klasszikus és régi zenei hangszerek mellett magyar és kelet-európai népi hangszerekkel is foglalkoznak, ami döntően formálta előadói stílusukat. Hitvallásuk szerint „a régi muzsikát borostyánnal benőtt, de mindenképp lakható ódon házhoz hasonlíthatnánk, melyben kis renoválás után nyugodtan élhetünk majd újabb évszázadokig”. Reneszánsz emberek, a szépség és a művészetek rabjai, az irodalom, a líra legalább olyan fontos a számukra, mint a zene. Nagyszerű, összetartó csapat. Lelkesedésük, jókedvük határtalan.
Három hang után kiderült számomra, hogy odaadóan szeretik, amit csinálnak, és persze mindannyian kiváló hangszeres „polihisztorok”. Amellett, hogy valamennyien örömmel (és jól) énekelnek is, Pribay Valéria és Tövisházi Zsófia a fidulák (középkori vonós hangszerek) szakértői. Palócz Réka a Müpában középkori hárfán, Kasza Roland ütőhangszereken, Széplaki Zoltán furulyákon, harántfuvolán, schalmeien játszott virtuózan. A pengetős hangszereket a trubadúrdalok kíséreteiben, a táncdallamokban a koboz, az úd és a mandora képviselték, melyeket Kovács
Attila és Csörsz Rumen István szólaltatott meg.
S persze a „fin’amor” korai gyöngyszemei prózában, magyar fordításban is elhangzottak Lázár Balázs tolmácsolásában. „Tavaszidő kezdetén / újul öröm, tiszta fény, / és sápad az irigy vén, / a szerelem ünnepén / királynénk újra táncol. / Űzd el messze, űzd a gazt, a pimaszt, / s áldjuk a tavaszt, a tavaszt!” Ne sápadjunk! Furulya, mámor, Provence. Ennél többre ma sincs szükségünk egy kellemes tavaszi estéhez.
(Régizene-fesztivál – a Musica Historica együttes koncertje, Müpa Üvegterem, március 10. Vendég: Miquèu Montanaro)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!