Furulya, mámor, Provence

A Musica Historica régi zenei együttes nemcsak magas színvonalú zenei élményt nyújt közönségének, hanem felüdíti a lelkeket.

Devich Márton
2019. 03. 21. 11:48
A trubadúrok életigenlő szerelmi költészetéből kaphattunk remek ízelítőt a régi zenei együttes autentikus előadásában Fotó: Posztos János/Müpa
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mindenféle lelki bajra, szerelmi vagy egyéb bánatra, borúlátásra, csüggedésre, rosszkedvre, tavaszi fáradtságra gyógyírként jó szívvel ajánlom. A Musica Historica régi zenei együttes nemcsak magas színvonalú zenei élményt nyújt közönségének, hanem felüdíti a lelkeket. Öröm és derű sugárzik koncertjeik, felvételeik minden hangjából.

Különösen így volt ez a Müpa Régizene-fesztiválján, melyen az együttes a trubadúrok XI–XII. századi világába, Dél-Franciaországba – ahogy vezetőjük, Csörsz Rumen István fogalmaz, „a középkori szerelmi költészet virágoskertjébe” – kalauzolta el a hallgatóságát. Ebben a régióban született meg ugyanis okszitán (provanszál) nyelven a trubadúrok művészete, akik aztán bejárták a királyi és főúri udvarokat, és sok követőre tettek szert.

Költők voltak, dalnokok és zeneszerzők, lovagok, akik csupán kedvtelésből választották hivatásukat és életmódjukat – többek között Oroszlánszívű Richárd vagy Dante példaképei. Nemes hölgyek feltétlen és hűséges hódolói, akik dicséretükért nem vártak viszonzásképpen semmit a szebbik nemtől. (Vagy titokban mégis?) Nos, a trubadúrok életigenlő szerelmi költészetéből kaphattunk remek ízelítőt a Musica Historica autentikus előadásában, sztárvendégük, egy igazi „mai provence-i trubadúr”, Miquèu Montanaro lenyűgöző improvizációival kiegészítve. S már a koncert címe és frissítőleg hatott: A tavaszidő ékessége.

Montanaro sármos, jópofa figura, rendkívüli muzikalitása és zenei „lazasága” magával ragadó, ezt a Müpában is bizonyította. Jól ismeri őt a magyar közönség, hiszen több mint húsz éve koncertezik hazánkban, ahogy szerte Európában, Afrikában és a Távol-Keleten is. A Keleti Szél nevű, 1990-ben általa alapított magyar formációval is rendszeresen vendége a hazai fesztiváloknak. Sokoldalúsága lenyűgöző, minden létező fúvós hangszert tökéletesen meg tud szólaltatni, szaxofonozik, fuvolázik, furulyázik, dobol, tangóharmonikán és tamburinon is játszik, s emellett persze énekel.

A trubadúrok életigenlő szerelmi költészetéből kaphattunk remek ízelítőt a régi zenei együttes autentikus előadásában
Fotó: Posztos János/Müpa

Most az Üvegterem színpadán rögtönzéseiben különösen briliáns furulyatudását csodálhattuk meg. Egyik kezével dobolt, a másikkal furulyázott… S a trubadúrok zenei világában álmodozva-kalandozva néhány pillanatra szinte úgy érezhettük, már meg is érkeztünk a dzsessz határára, majdnem egy évezreddel később.

A Musica Historicát Csörsz Rumen István 1988-ban hozta létre. Tagjai a klasszikus és régi zenei hangszerek mellett magyar és kelet-európai népi hangszerekkel is foglalkoznak, ami döntően formálta előadói stílusukat. Hitvallásuk szerint „a régi muzsikát borostyánnal benőtt, de mindenképp lakható ódon házhoz hasonlíthatnánk, melyben kis renoválás után nyugodtan élhetünk majd újabb évszázadokig”. Reneszánsz emberek, a szépség és a művészetek rabjai, az irodalom, a líra legalább olyan fontos a számukra, mint a zene. Nagyszerű, összetartó csapat. Lelkesedésük, jókedvük határtalan.

Három hang után kiderült számomra, hogy odaadóan szeretik, amit csinálnak, és persze mindannyian kiváló hangszeres „polihisztorok”. Amellett, hogy valamennyien örömmel (és jól) énekelnek is, Pribay Valéria és Tövisházi Zsófia a fidulák (középkori vonós hangszerek) szakértői. Palócz Réka a Müpában középkori hárfán, Kasza Roland ütőhangszereken, Széplaki Zoltán furulyákon, harántfuvolán, schalmeien játszott virtuózan. A pengetős hangszereket a trubadúrdalok kíséreteiben, a táncdallamokban a koboz, az úd és a mandora képviselték, melyeket Kovács

Attila és Csörsz Rumen István szólaltatott meg.

S persze a „fin’amor” korai gyöngyszemei prózában, magyar fordításban is elhangzottak Lázár Balázs tolmácsolásában. „Tavaszidő kezdetén / újul öröm, tiszta fény, / és sápad az irigy vén, / a szerelem ünnepén / királynénk újra táncol. / Űzd el messze, űzd a gazt, a pimaszt, / s áldjuk a tavaszt, a tavaszt!” Ne sápadjunk! Furulya, mámor, Provence. Ennél többre ma sincs szükségünk egy kellemes tavaszi estéhez.

(Régizene-fesztivál – a Musica Historica együttes koncertje, Müpa Üvegterem, március 10. Vendég: Miquèu Montanaro)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.