A kutatás jelenlegi állása szerint 231 személyről állíthatjuk bizonyosan, hogy az 1956-os forradalmat követő megtorlás során jogi – pontosabban „joginak mutatott” – eljárás keretében végezték ki. A megtorló perekben eljáró bírósági tanácsok tagjaként az ítélethozatalban döntő szerepet játszó népbírák, népi ülnökök kivétel nélkül megbízható, számos esetben komoly munkásmozgalmi múlttal rendelkező, ám jogi területen jórészt járatlan kommunisták voltak. Az ítélet mértékéről először – akár az első-, akár a másodfokú büntetőeljárás során – az ítélkező tanács tagjai szavaztak, akik számbeli fölényükből adódóan a pártálláspontot akár a tanácsvezetőkkel szemben is érvényre juttathatták. A politikai szempontok az ügyészek kiválasztásánál is elsőbbséget élveztek, és a megbízhatóság követelménye a tanácsvezető bírák esetében is érvényesült, akik olykor mindössze a „jogászi gyorstalpalót”, az 1949–1954 között fennálló úgynevezett Bírói és Államügyészi Akadémiát végezték el.
Fotó: Budapest Főváros Levéltára
A berendezkedő kádári hatalmat az igazságszolgáltatás oldaláról kiszolgálók pályája az esetek túlnyomó többségében a megtorló perek lezárultát követően sem tört meg. Azokat, akik a saját területükön valamilyen okból kegyvesztetté váltak, gyakran egy szocialista nagyvállalat vezető pozíciója várta. Nem volt ez másként a Blaski Józseffel és társaival szemben indított eljárás – Mansfeld Péter ennek a pernek volt a másodrendű vádlottja – kulcsszereplői esetében sem.
Mansfeld főkihallgatója, az eredeti foglalkozását tekintve vas- és fémesztergályos, 1950–1956 között az államvédelem ipariszabotázs-elhárítással foglalkozó osztályán hálózati munkát végző Fenyvesi István főhadnagy a Blaski-pert megelőző vizsgálat idején is még csak 27 éves volt. Felettesei elégedettek voltak vele, 1960-as minősítése szerint „szakmunkáját jó operatív érzékkel végzi. […] Szívós kihallgató, aki ha indokolt, a munkaidőn túl is szívesen dolgozik.” Karrierje – több társáéval ellentétben – az ’56-os megtorlások lezárulta után sem tört meg, 1964-ben fővizsgálóvá, 1971-ben kiemelt fővizsgálóvá nevezték ki. Fenyvesi hat végrehajtott halálos ítéletekkel zárult megtorló per vizsgálati szakaszában vett részt valamilyen formában. A Blaski–Mansfeld-ügyön 1958. februártól júniusig dolgozott, ezután rögtön megkezdte a Thököly úti felkelők vallatását. A Futó János és társai perben tizenegy ’56-ost végeztek ki, közülük kettőnek, Futónak és Kondorosi Imrének Fenyvesi volt a főkihallgatója, de ő vezette a vizsgálatot az egykori VII. kerületi nemzetőr, Steiner Lajos kivégzésével zárult ügyben is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!