Robusztus elnöknő

Néhány nappal ezelőtt jelent meg átfogó elemzés, riport a CDU 2018 decemberében megválasztott új elnökéről, a Merkel kancellárt váltó Annegret Kramp-Karrenbauerről (AKK).

Annegret Kramp-Karrenbauer berlini sajtótájékoztatón 2019 márciusában Fotó: Fabrizio Bensch Forrás: Reuters

Néhány nappal ezelőtt jelent meg átfogó elemzés, riport a CDU 2018 decemberében megválasztott új elnökéről, a Merkel kancellárt váltó Annegret Kramp-Karrenbauerről (AKK). Az Ullstein Kiadó gondozásában megjelentetett 300 oldalas könyv sikertörténet lesz (Kristina Dunz– Eva Quadbeck: Ich kann, ich will und ich werde – azaz: Én tudom, én akarom és én megteszem).

A két újságíró hölgy 2018 májusától júliusáig kísérték Annegret Kramp-Karrenbauert, és készítettek vele riportokat, elemzéseket.

Kétezertizenháromban merült fel először, hogy ki legyen Merkel utóda a kancellári székben. Amikor valaki szóba hozta AKK-t, az országosan szinte teljesen ismeretlen Saar-vidéki politikust, kitört a nevetés. 2018-ra AKK felnőtt. Ő volt az első tartományi női belügyminiszter, és nem volt kérdés, hogy szakpolitikai, hatalompolitikai és elemzési képességei kiválóak. 2018-ban még egyértelműen Merkel mögött állt. Főtitkárként – talán másodikként a CDU történetében – valós hatalma van. Amikor nyáron a CSU akkori elnöke, Seehofer puccsot készít elő a kancellár ellen, az elképzelés az, hogy a párt elnöke AKK lesz. (2018 decemberében az is lett – puccs nélkül is.)

Schäuble, a parlament, a Bundestag elnöke átmeneti kancellár lesz, és Merkel örök ellenfele, az akkor még államtitkár, majd a talán legnehezebb miniszteri posztot megszerző Spahn kapná meg a frakcióvezetést. Merkel azonban AKK segítségével győzött, és leverte a puccsot. Seehofer meggyengült, elveszítette a CSU elnöki posztját, pártja kihátrált mögüle. Joggal jegyezte meg Seehofer: „AKK úgy állít be minket mint bajor tartományi hercegeket, akik az európai ideákat nem értették meg.” Pár nappal korábban, még bukása előtt, úgy nyilatkozott a CSU elnöke: „Nem hagyom, hogy elbocsásson az a kancellár, aki csak miattam lett kancellár.”

Nem véletlen, hogy AKK úgy nyilatkozott: egyedül kormányozni, jobb, mint koalícióban. Kevesen vették észre, hogy a 2015-ös migránsválságkor AKK úgy beszélt, mint Merkel, de úgy cselekedett, mint Seehofer.

Három gyermekkel, 38 évesen ő lett az első tartományi belügyminiszter. Meghirdette a gazdagok megadóztatását, a női kvóta felállítását, a gyerekes nők nyugdíjának a megemelését. Végig az azonos neműek házassága ellen volt. 66.-ként kapta meg a lovagkeresztet, de ebből ő az ötödik nő. Hobbija és hivatása ugyanaz. Amikor miniszterelnök lesz, kirúgja a tartományi kormányból a zöldeket és a liberálisokat. Merkel felhívja, és ordít vele, hogy veszélyezteti a berlini kormány működését, mivel a liberálisok nem hiszik el, hogy a kancellár engedélye nélkül cselekedett. AKK-t nem érdekli, kiírja a választásokat, és nyer. Koalíciót hoz létre a Német Szociáldemokrata Párttal, miután legyőzte. A tartományi választásokat már sokadszor elveszítő tartományi szociáldemokrata vezetőt, Maast Berlinbe viszik, ahol előbb igazságügyi, majd külügyminiszter lesz.

Annegret Kramp-Karrenbauer berlini sajtótájékoztatón
2019 márciusában
Fotó: Reuters

Amikor megkérdezik Kramp-Karrenbauert, hogy érte-e valaha szexuális támadás, azt válaszolja, hogy nem, mert túl robusztus. Tartományi miniszterelnökként megtanult a saját pénzén franciául és angolul. Az a véleménye, hogy a francia nyelv a jelent, az angol a jövőt jelenti. Úgy gondolja, hogy a hatalom felelősség és néha teher. Ha valaha választania kell a családja és a politika között, a család az első. A politikában a fő kérdés a gazdaság. A biztonságpolitikában realisztikus, kevésbé ideologikus, mint a kancellár. Kialakította saját profilját, és kerülte az ütközést. Sokkal inkább atlantista, mint Merkel.

Bár AKK atlantista, de kritizálta a Trump-hívő USA-nagykövetet Németországban. A nagykövet bírálta a németeket, hogy nem fordítanak elegendő eszközt a védelemre. AKK válasza, hogy az amerikai világcégek, a Google, az Amazon nem fizetnek adót Németországban. Trumpról és az USA-ról az volt a véleménye, hogy „a német–amerikai barátság volt, van és lesz. Ennek különleges a jelentősége, és tovább fog tartani, mint az egyes személyek szerepe.”

Amikor Merkel Berlinbe hívja miniszternek, nem fogadja el. Megállapodnak a főtitkári tisztségben, és Merkel ezt egyszerűen bejelenti a párt alelnökeinek. Aktívan részt vesz a politikában, járja az országot, és tényleg kíváncsi az emberek véleményére. Merkel híve, de nem kis Merkel. Hívő katolikusként felfigyel arra, hogy mára már csak a németek 25 százaléka gyakorolja vallását.

AKK véleménye a migránskérdésről összetett. Ifjúsági fórumot tart azzal a kérdéssel, hogy hányan menekültek volna el Európából a második világháború után német győzelem esetén. Mit jelentett az ír helyzetben az éhség és annak következményei? Nem lehet táborokat felállítani a legszegényebb európai országokban, például Albániában, és ez nem lehetséges Észak-Afrikában sem. Ez gyarmatosító attitűd lenne, és nem véletlen, hogy ma már e térségben Kína a legnépszerűbb globális játékos.

A 2017-es menekültválságkor Merkel napokig nem éri el telefonon a bajor miniszterelnököt, Seehofert. Az első össztársadalmi örömünnepet felváltja a csalódás, hogy sokkal több férfi érkezett, mint nő, tömegessé vált a nők elleni fellépés, a menekültekkel megjelentek a terroristák és a külföldi bűnözők is. AKK egyik élménye, hogy a vonaton az első osztályon egy migráns, amikor a jegyét kérték, azt mondta, hogy menekült, és a kalauz békén hagyta.

Amikor Merkelnek el kell döntenie, hogy induljon-e újra 2017-ben a kancellári székért, csak Schäublet hívja konzultálni. Soha nem voltak barátok, nem tegeződnek, de becsülik egymást. Obama búcsúlátogatásán Berlinben bejelenti, hogy ha német lenne, Merkelre szavazna. Ő az első női kancellár, az első volt NDK-s, legrégebb óta van hatalmon Európában. Ugyanakkor az utca embere azt akarja, hogy menjen. Schäuble mellé áll. Kéri, hogy maradjon. Merkel 2016. november 20-án bejelenti, hogy indul a kancellári székért, de csak 2018. március 14-én választják meg a nagykoalíció élére. A koalíciónak 44 fős többsége van, de Merkel csak plusz kilenc szavazatot kapott.

Az AfD az események hatására teret nyert, a kommunista utódpárti Wagenknecht pedig meghirdette a baloldali pártok összefogását, de vereséget szenvedett. A Német Szociáldemokrata Párt úgy fogalmazott, hogy a legközelebbi választáson Spahn a pártnak jobb lenne, mint AKK, mert könnyebben legyőzhető. Müntefering, az egyik legismertebb SPD-s politikus szerint Merkellel mint pilótával biztosan megérkezne a gép, csak kérdés, hogy hova.

Merkel és AKK célként jelölte meg, hogy a schengeni rendszernek és az eurózónának fenn kell maradnia. Kiemelték, hogy napjainkra a bel- és a külpolitika, valamint a védelmi és a fejlesztési politika már nem válnak el egymástól. Türingia kommunista utódpárti miniszterelnöke szerint: „Ugyanúgy, mint Merkelt, AKK-t is alábecsüljük. Ő nem egy hangosbemondó. Támogatnám a jelölését.”

A CDU-n belül Spahnnak az esélyei korlátozottak, Von der Leyen szívesen lenne NATO-főtitkár, az örök koronaherceg, Schäuble pedig megöregedett, és ma már nincsenek kancellári ambíciói.

AKK tartományi miniszterelnökből a CDU főtitkára, majd elnöke lett. Rövid idő alatt elérte, hogy az emberek figyeljenek rá. Véleményem szerint még nagy szerep várhat rá Merkel lehetséges utódaként a német történelemben.