Nemrégiben a japán–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 150. évfordulójára az óbudai japán étterem, a Sushi Sei közreműködésével Magyarországra érkezett négy angolul beszélő gésa. Prágai és római fellépésük között iktatták be Budapestet a programjukba. Színpompás kimonóban tipegnek a szőnyegből álló színpadra, ahol egymást érik a zenés és táncos bemutatók. Előkerül a háromhúros pengetőhangszer, a samiszen és a bambuszfuvola is, japán dallamokat énekelnek, miközben bonyolult, sokszor legyezővel kísért koreográfiát mutatnak be. Az étterem letisztult, szürke-barna zen eleganciájának nyugtató hatása hasznosnak bizonyul, amikor kiderül, hogy a beharangozott találkozó némileg túlértékeli a beszélgetési lehetőségeket, így a gésák egyik elsődleges feladata, a háziasszonyi és társalgási kötelezettség határozott problémába ütközik.
A távol-keleti hangképzés olyannyira különbözik a nyugatitól, hogy még a nyelveken jól beszélő japánokat, koreaiakat és kínaiakat is nehéz megérteni addig, amíg a nyugati fül rá nem áll akcentusukra (ez akár több hétig is eltarthat). A nem pontos mondatképzés szinte teljesen érthetetlenné teszi a kommunikációt, az igazi japán gésák pedig leginkább így beszélnek angolul, ha egyáltalán beszélnek. Szóvivőjük nem véletlenül a született ausztrál Szajuki, aki Fiona Grahamként látta meg a napvilágot.
– A mi gésanegyedünk, a Fukagawa erősen tradicionális kerület, mégis sokkal többet utazunk, mint a japán gésák általában – meséli Szajuki, hozzátéve, hogy ez valószínűleg neki köszönhető, hiszen nagyon szeret utazni. Üzleti befektetésként is megéri, hiszen így szerezhetnek új közönséget.
A nyugati társdalom leginkább a könyvekből és filmekből ismeri a gésák életét. Az Egy gésa emlékiratai óriási sikert aratott mind a regénypiacon, mind a filmvásznon, tovább erősítve a nyugati sztereotípiákat. Szajuki szerint a regény egyik legfontosabb momentuma, hogy egy amerikai férfi írta, így értelemszerűen a szerelmi szál a legfontosabb benne. Az előítéletek további forrása a második világháború idejére vezethető vissza, amikor sok nő kimonót öltött, és gésaként árulta magát az amerikai katonáknak. Ők lettek a „gésa girlök”. A kurtizánéletmód azonban nem felel meg a modern gésák mindennapjainak. Nemcsak szigorúan tilos pénzért szexuális kapcsolatot létesíteniük, de legtöbbjüknek nyugati értelemben vett párjuk és gyerekük is van, csak férjhez nem mehetnek a gésaéletmód alatt. Azonban japán miniszterelnökök is vettek már feleségül gésát (akinek ekkor fel kellett adnia hivatását), és ezeket az asszonyokat nagy tisztelet övezi.