Fácánvadászat agyonlőtt sofőrrel

Ez a könyv azért hallatlanul izgalmas, mert miközben dokumentumok alapján feltárja, leírja a visszaéléseket, betekintést enged a kommunista párt működésébe és vezetőinek gondolkodásmódjába is.

Szemben más bölcsészettudományok művelőivel, a fiatal történészek megértették: a szakma művelése nem a belső ügyük. Majd rájöttek arra is, hogy a jól megírt történeti munka eladható, sőt némi PR-ral még bestsellerré is tehető. Az elmúlt időben megjelent monográfiák olvasmányosak, érdekesek, és nem mellékesen olyan korszakokról, témákról szólnak, amelyekről a köztudatban jelenleg még több a legenda, mint a tárgyi tudás. Nem véletlenül. Mostanra váltak hozzáférhetővé és gyűltek össze megfelelő mennyiségben és minőségben azok az anyagok, amelyekből már felelősséggel lehet a közelmúlt történelméről képet alkotni. A Kommunista kiskirályok című tanulmánygyűjtemény ennek is speciális formája. A vidéki pártfunkcionáriusok, vezetők viselt dolgainak körképe a párt belső ellenőrzésre szolgáló szervezete, a Központi Ellenőrző Bizottság irataiból bontakozik ki.

Mivel a kötet levéltári anyagokból készült, a fejezetekben nem találunk szubjektív ítéleteket, sem következtetéseket. Ez a könyv azért hallatlanul izgalmas, mert miközben dokumentumok, jegyzőkönyvek, vizsgálati anyagok alapján feltárja, leírja a visszaéléseket – igen sokfélét –, betekintést enged a kommunista párt működésébe és vezetőinek gondolkodásmódjába is.

Valóban kiskirályokat ismerhetünk meg – az egyetlen országosan ismert közülük a megfejthetetlen karriert befutó és felfoghatatlan szabadságot élvező Czinege Lajos egykori honvédelmi miniszter. A többiek vidéki párttitkárok, tanácselnökök, munkásőrvezetők, rendőrtisztek, vagyis helyi potentátok, akik úgy gondolták, a párttól kapott hatalmuk feljogosítja őket arra, hogy következmények nélkül csaljanak, öljenek, lopjanak, embereket alázzanak. Áthágják a jog és az erkölcs törvényeit. A Heves megyei munkásőrség parancsnoka például fácánvadászat közben lelőtte a mellette ülő sofőrjét – neki legalább kétéves börtönnel bűnhődnie kellett. A többségnek azonban nem engedték el a kezét, bármit tett is, mert élt az elvtársi összetartás. Legfeljebb leváltották és más kiemelt állásba helyezték a vétkeseket. Végül magas kádernyugdíjat élvezve büntetlenül, ágyban, párnák közt végezték be életüket.

Szó esik ebben a könyvben részeges, erkölcstelen életet élő elöljárókról, milliós hiányt okozó téeszelnökről, kártyapartikról, urambátyám viszonyokról és olyan tanácselnökről is, aki személyesen bántalmazta, alázta meg a téeszbe belépést megtagadó parasztokat. Vannak a szereplők között vörös bárók, akik dolgozóikkal építtették fel a házukat, nyaralójukat, sőt külön fejezet szól egy rendőrtisztekből álló betörőbandáról is.

E történetek vagy inkább esetek olvasása közben érezzük át azt a teljes kiszolgáltatottságot, amelyet az elnyomó rendszer teremtett Magyarországon, és tisztelettel adózunk mindazoknak, akik feljelentést, bejelentést, panaszt mertek tenni, mert fontosabbnak tartották az igazságot, a becsületüket. Nem írta azt felül a megtorlástól való félelem. Nincs ezekben a fejezetekben felesleges szó, kitérő, csak a dokumentumok alapján összerakott események jelzők nélküli leírása. Ettől a szikárságtól olyan erősek a szövegek. Ettől kapunk képet az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig a rendszer lényegéről, atmoszférájáról. És talán kicsit jobban megérjük a szüleinket, nagyszüleinket is, hogy a világháborút túlélve, az új élet reményében miféle életet kaptak a demokrácia, az egyenlőség és a jog jelszavával. Megértjük, miért nem tudtak máig megbocsátani.

(Kommunista kiskirályok. Szerk.: Majtényi György, Mikó Zsuzsanna, Szabó Csaba. Libri Kiadó, Budapest, 2019, 407 oldal. Ára: 3990 forint)