Önálló kiállítás őrzi Darnay Kálmán író, régész, muzeológus nevét a sümegi Kisfaludy-házban. Darnay 155 esztendeje, 1864. május 11-én született, érdemes megemlékezni róla, hiszen egykor fontos szerepet töltött be a Balaton vidékének művelődéstörténetében.
Manapság a lexikonszócikkek szűkszavúan szólnak életművéről, pedig korában meghatározó értelmiségiként tartották számon, s még Eötvös Károly is megemlékezett róla nagy balatoni művében.
A szentmártoni előnevet viselő – eredetileg Dorner – Darnay Kálmán Sümegen született, s kezdetben, grazi tanulmányai végeztével a család vaskereskedésében dolgozott.
Gyűjtőszenvedélye azonban már gyermekkora óta fűtötte, régészeti kedvtelését felnőttkorában folytatta. Ennek eredményeként olyan értékes gyűjteményre tett szert, amelynek gondozása, bővítése és a régészeti feltárásokon való aktív részvétel lehetetlenné tette a vaskereskedés továbbvitelét.

A szeretett hobbi idővel hivatásává vált: Darnay tárta fel – a millenniumi állami megbízású ásatások keretében – a csabrendeki urnatemetőt, a somlyói őstelepet, a szalacskai kelta pénzverőműhelyt, a lesenceistvándi népvándorláskori temetőt.
Mindezek eredményeként olyan magángyűjteményt alapított, amelynek kezelését egy idő után egymaga nem tudta kézben tartani.
Először a szintén sümegi születésű és Darnay által igen kedvelt Kisfaludy Sándor műveiből álló, több mint háromezer darabos könyvtárát ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.
Majd 1907-ben szintén az államnak adományozta értékes, húszezer darabot tartalmazó gyűjtését, amelyben nemcsak őskori és római kori régészeti leletek, hanem hadtörténeti, néprajzi, ipartörténeti és művészeti anyagok is szép számmal voltak.
Eötvös Károly nagy tisztelője lett Darnaynak és munkásságának, így foglalta össze hiánypótló tevékenységét: „nem örökölt se nagy nevet, se óriás vagyont, se nagy befolyást, mint a korábbi nagy magyar gyűjtők. Nem utazta be a nagyvilágot, nem szemlélgette idegen nemzetek nagy gyűjteményeit, nem tanult egyetemeken, akadémiákon, s nem járt a régiség- és műtörténelem tudósainak nyakára. Egyszerű kisvárosi művelt magyar kereskedő volt… Vaskereskedő, mint a világhírre vergődött Schliemann. Ebben is hasonlít e nagy gyűjtőhöz és kutatóhoz. Csakhogy Schliemannt magasra fokozott tudnivágya mellett milliónyi vagyon s a nagy német birodalom kormánya és mérhetetlen tekintélye segítette, Darnayt pedig mindez éppen nem segítette… Harminc évnek szerény, zajtalan munkája az a sümegi gyűjtemény. Két évvel utóbb kezdődött tehát, mint amikor ott jártunk. Ha megmutatta volna is valaki azt a szöszke, serdülő gyereket, azt a játékos, ugrabugra tanulóifjút, aki akkor Darnay volt, valószínűleg komoly szóba se állunk vele. Ki sejthette volna akkor, hogy nevéről szól majd egykor a magyar művelődés történetének egyik fejezete?”