Hiánypótlónak mondható Dezső András könyve, amely a magyar szervezett bűnözés negyvenéves történetét öleli fel. A szerző el akarta kerülni, hogy ezt a legendákkal teli világot még több összeesküvés-elmélettel gazdagítsa, helyette a személyes beszélgetésekre, tanúvallomásokra, nyomozati és bírósági jegyzőkönyvekre, valamint levéltári kutatásokra is támaszkodó mű segítségével hiteles képet kaphatunk az éjszakai élet kulcsfiguráiról.
Megismerhetjük a Los Angeles-i magyar maffia és az ahhoz később csatlakozó alvilági figurák történetét, akik közül nem egy személy érintett volt egy nyolcvanas évek elején lezajlott betöréssorozatban is. Ez volt az úgynevezett Presztízs-ügy, a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásának első állomása. A szereplőket nemegyszer álnévvel ellátó szerző meg is említi, hogy a rendőrség ezt érzékelve a csoport felszámolására külön nyomozócsoportot hozott létre. A bűnbanda tagjainak egy része később visszatért Magyarországra, de többen közülük a kilencvenes évek közepén kirobbant maffiaháború célpontjává váltak. A könyv írója fontos tanulságnak nevezi, hogy azokat a gengsztereket, akiket a leszámolások áldozatai közé sorolhatunk, egy közös vonás mindenképpen összekötötte: érinthetetlennek hitték magukat, és elhitték azokat a mítoszokat, amelyek körüllengték őket.
Ez már az az időszak volt, amikor hazánkban még jobban megerősödött a szervezett bűnözés, ahogy a szerző fogalmaz: „Budapestet belakta az alvilág”. A fővárosban mindennaposak voltak a rablások, betörések, robbantások és gyilkosságok, a rendszerváltás után a besúgóhálózatának egy részét elvesztő és „legatyásodó” rendőrség pedig tehetetlen volt. Olyan bűnözők jelentek meg, akiknek az emberélet semmit nem jelentett, és ekkor élte aranykorát az olajbűnözés is. A könyvben részletesen olvashatunk az egykoron milliárdokat kaszáló „olajosok” felemelkedéséről és bukásáról, a rettegett szlovák bérgyilkosról, Jozef Roháčról, a hírhedt kecskeméti maffiaper érintettjeiről, az „alvilág verőemberéről”, a saját presszójában kivégzett „Csontkezűről”, illetve egy Menyét gúnynevű, fiatal, céltudatos, eszközökben és módszerekben nem válogató bűnözőről is, aki a szerző szerint idővel a honi éjszakai élet főszereplőjévé vált.
