Leszámolás

Hiánypótlónak mondható Dezső András könyve, amely a magyar szervezett bűnözés negyvenéves történetét öleli fel. A szerző el akarta kerülni, hogy ezt a legendákkal teli világot még több összeesküvés-elmélettel gazdagítsa, helyette a személyes beszélgetésekre, tanúvallomásokra, nyomozati és bírósági jegyzőkönyvekre, valamint levéltári kutatásokra is támaszkodó mű segítségével hiteles képet kaphatunk az éjszakai élet kulcsfiguráiról.

Megismerhetjük a Los Angeles-i magyar maffia és az ahhoz később csatlakozó alvilági figurák történetét, akik közül nem egy személy érintett volt egy nyolcvanas évek elején lezajlott betöréssorozatban is. Ez volt az úgynevezett Presztízs-ügy, a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásának első állomása. A szereplőket nemegyszer álnévvel ellátó szerző meg is említi, hogy a rendőrség ezt érzékelve a csoport felszámolására külön nyomozócsoportot hozott létre. A bűnbanda tagjainak egy része később visszatért Magyarországra, de többen közülük a kilencvenes évek közepén kirobbant maffiaháború célpontjává váltak. A könyv írója fontos tanulságnak nevezi, hogy azokat a gengsztereket, akiket a leszámolások áldozatai közé sorolhatunk, egy közös vonás mindenképpen összekötötte: érinthetetlennek hitték magukat, és elhitték azokat a mítoszokat, amelyek körüllengték őket.

Ez már az az időszak volt, amikor hazánkban még jobban megerősödött a szervezett bűnözés, ahogy a szerző fogalmaz: „Budapestet belakta az alvilág”. A fővárosban mindennaposak voltak a rablások, betörések, robbantások és gyilkosságok, a rendszerváltás után a besúgóhálózatának egy részét elvesztő és „legatyásodó” rendőrség pedig tehetetlen volt. Olyan bűnözők jelentek meg, akiknek az emberélet semmit nem jelentett, és ekkor élte aranykorát az olajbűnözés is. A könyvben részletesen olvashatunk az egykoron milliárdokat kaszáló „olajosok” felemelkedéséről és bukásáról, a rettegett szlovák bérgyilkosról, Jozef Roháčról, a hírhedt kecskeméti maffiaper érintettjeiről, az „alvilág verőemberéről”, a saját presszójában kivégzett „Csontkezűről”, illetve egy Menyét gúnynevű, fiatal, céltudatos, eszközökben és módszerekben nem válogató bűnözőről is, aki a szerző szerint idővel a honi éjszakai élet főszereplőjévé vált.

A ma már az ötvenes éveiben járó férfin sokáig nem talált fogást az igazságszolgáltatás, de napjainkban őt tartja a rendőrség és az ügyészség a leszámolások kulcsfigurájának, amelyeknek több részletét a jogerős ítéletek ellenére is homály fedi. Menyéthez hasonlóan szédületes karriert futott be az alvilágban a könyvben Vizónak nevezett, a 2000-es évek közepére több száz éjszakai szórakozóhelyet uraló diszkópápa, aki sérthetetlensége érdekében milliós összegekkel korrumpálhatott magas rangú rendőri vezetőket, illetve más hatósági embereket. Ő, éppúgy, mint Menyét, jelenleg fegyházbüntetését tölti, de az éjszakai élet nem minden szereplője jutott erre a sorsra. Az újságíró mindezek mellett megpróbált utánajárni annak is, miként alakult a hazai szervezett bűnözés sorsa a régi generáció „lefejezése” után, és milyen szerephez jutottak a külföldi, elsősorban török, albán, szerb és montenegrói bűnszervezetek.

(Dezső András: Maffiózók mackónadrágban – A magyar szervezett bűnözés regényes története a 70-es évektől napjainkig. 21. Század Kiadó, Budapest, 2019, 416 oldal. Ára: 3690 forint)