Időnként valóban gondot okozhat, hogy az összetett mellékneveket hogyan fokozzuk. Például: sokrétű, nagyigényű, bőbeszédű, szűkszavú, szabadszájú stb. Az első, melléknévi taghoz illesszük a két b-t, a középfok jelét, vagy az utótaghoz, és az összetett szót mint egységet lássuk el vele? A nagymellű egybeírva azt jelenti, hogy valaki kérkedő, rátarti, pöffeszkedő ember, ha fokozzuk, akkor nagymellűbb. Ha viszont különírjuk, akkor egy méretes keblű hölgyre gondolunk, és fokozva: lehet még nagyobb mellű hölgy is.
A bővizű pataknál el lehet képzelni bővebb vizűt, a nagyfokú károsodásnál még nagyobb fokút, és a kérdés sokoldalú vizsgálatát is követheti még egy többoldalú szemügyre vétel. Ugyanakkor a sokoldalú, azaz sok mindenben képzett emberről nem mondhatjuk máshoz hasonlítva, hogy többoldalú, ő bizony sokoldalúbb a kollégájánál. Az viszont alig képzelhető el, hogy bőkezűbb, szűkmarkúbb, szabadelvűbb helyett bővebb kezűt, szűkebb markút vagy szabadabb elvűt emlegessünk, ezeknek bajos volna külön értelmet tulajdonítani. Tehát ezeket az összetett mellékneveket csak egyféleképpen lehet fokozni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!