A három globális játékos folytatja véget nem érő versenyfutását. Az USA újabb védővámokat vezetett be Kanadával és Mexikóval szemben, Kína a csúcstechnológiák tekintetében került előnybe, és ezt a hátrányt az USA bármi áron be akarja hozni. Oroszország pedig próbál jobb kapcsolatokat kiépíteni Washingtonnal, miközben Ukrajnával szemben kivárásra játszik, mivel úgy gondolta, hogy Porosenko győzelme biztos, és stratégiáját erre építette.
Európában a fő kérdés továbbra is a migránskérdés maradt. Mit kezdjenek az Iszlám Állam bukását túlélő, hazatérni akaró volt terroristákkal, azok feleségeivel és a kiskorú gyermekekkel. A győztes kurdok céljai megegyeznek az USA elnökének véleményével: Európa vegye vissza saját állampolgárait.
A német belügyminiszter, Seehofer úgy fogalmazott, hogy ezek az emberek háborút viseltek ellenünk, a szír térségben nincs német konzulátus, és csak titkosszolgálati információk állnak rendelkezésre. Azt is elmondta, hogy a kitoloncolás szinte lehetetlen. Németországban időközben a helyzet nem javult. A volt NDK területén, harminc évvel a német egység létrejötte után 38 nappal kell többet dolgozni ugyanazért a bérért, mint a régi NSZK-ban. A volt NDK három tartományában a kommunista utódpárt, a Linke van kormányon. A nagy német pártokban a volt NDK sorsa csak a választások idején kap kiemelt szerepet. Németország lakosságának harminc százaléka harminc évnél fiatalabb, de arányuk a parlamenti képviselők körében egy százalék.
Az USA külügyminisztere, Pompeo Helsinkiből mondta le németországi hivatalos programját, és ment el inkább Irakba. Maas német külügyminiszter súlytalan, és Németországnak esélye sincs céljait – többek között – Iránnal kapcsolatban Washingtonnal szemben sikerrel képviselni. Berlin az USA nyomására egy év alatt külkereskedelmi forgalmának a felét veszítette el Teheránnal szemben. Az euró nem tudta a világpiacon a dollár kiemelt szerepét kétségbe vonni.
Az Európai Unióban is nőtt a bizonytalanság. A franciák, a lengyelek és a szlovákok a legborúlátóbbak. Az Európai Unió lakóinak ötven százaléka úgy érzi, hogy az unió tíz-húsz év alatt fel fog bomlani, és harminc százalék úgy véli, hogy háború várható a tagországok között. Brüsszelnek el kellene gondolkodnia azon, hogy mi miatt következhetett be ilyen gyorsan ilyen lényegi módosulás az emberek véleményében.