Aknamunka

A magyar járművezető radarszemmel pásztázza maga előtt az utat abban bízva, hogy sikerül elkerülnie a hirtelen felbukkanó közműaknákat. Vajon miért ritka útjainkon a szintbe állított fedlap? Talán azért, mert amíg a hagyományos öntvénykeret tálcával harminc-negyvenezer forintba kerül, addig a sokkal jobb önszintező fedlap ára meghaladja a százezer forintot?

Szerényi Gábor rajza

Jó példa az önszintező öntvénykeret is, amelyet csak a legnagyobb terhelésű utakon engednek meg maguknak a beruházók. Ám míg egy hagyományos öntvénykeret tálcával harminc-negyvenezer forintba kerül, addig a sokkal jobb önszintező fedlap ára meghaladja a százezer forintot.

Szerényi Gábor rajza

A kettő között az a fő különbség, hogy az önszintező nem a betongyűrűn ül, hanem az aszfaltba hengerelik bele, így a terhelést az úttestnek adja át, és vele együtt mozog. Mozgását egy egyszerű teleszkóprendszer teszi lehetővé. Zorkóczy Péter ennek ellenére leszögezi, hogy elvileg a hagyományos fedlap is tökéletesen illeszthető az út síkjába, sajnos azonban a kivitelezők nem mindig tartják be a gyártók beépítési előírásait. Nem vásárolják meg a drágább, de tartósság szempontjából nélkülözhetetlen segédanyagokat, a speciális habarcsot és hasonlókat. Régebben gyakori volt, hogy amikor a műszaki ellenőr nem látta, a hagyományos keretet faékekkel vagy téglával emelték szintbe, hogy a műszaki átadásig pontos legyen, aztán lesz, ami lesz. Ez a rémes jelenség mindhárom szakember előtt ismert, megerősítik, hogy van ilyen.

Gyakori, hogy az útépítő nem tömöríti be az útalapot rendesen az akna környékén, ilyenkor fordul elő, hogy az út berogy a kürtő körül, a gyűrűkre támaszkodó fedlap pedig kiemelkedik az út síkjából. Jancsó Béla közműtervező szerint mindez az építőipar általános színvonalával, a szakképzett munkaerő hiányával, az elégtelen műszaki ellenőrzéssel és a láncvállalkozás jelenségével magyarázható, de azért a helyzet javul – teszi hozzá. Szerencsére ma már az öt év garancia és a tíz év alkalmassági idő alapvető elvárás, így a kivitelező egyre ritkábban tud eltűnni a ködben, hacsak fel nem számolja a cégét a projekt végeztével.

A fedlap kiválasztása nagyon fontos – hangsúlyozza Oszoly Tamás –, ezért az FCSM vállalja, hogy fővárosi útfelújítások során saját költségére biztosítja a forgalmi terhelés szempontjából optimális minőségű, DIN-szabványnak megfelelő öntöttvas fedlapot. Ez a gyakorlat bevált, a forgalmas utakra önszintező, a mellékutcákra a hagyományos fedlapok kerülnek. Ez lényeges szempont, mivel a járművek statikus útrongáló hatása a tengelyterhelés negyedik hatványa. Ez azt jelenti, hogy egy negyventonnás kamion útrongáló hatása 160 ezerszerese (!) egy személygépkocsiénak.

A fedlapforgalmazó Zorkóczy Péter és a tervező Jancsó Béla véleménye megegyezik az útfenntartási hiányosságokat illetően is. Az utak és az utakon lévő műtárgyak gyors elhasználódásának oka nem mindig a kivitelezés minőségére, sokszor a karbantartás elmaradására vezethető vissza. A statikus terhelésre tervezett fedlapok alépítményeit legjobban az rongálja, ha a szintkülönbség miatt a terhelés dinamikussá válik. Az sem mellékes, hogy útjaink fő ellensége a Kárpát-medence sajátos időjárása. Nálunk az évi hőingadozás közel 60 Celsius-fok, ami lehetetlenné teszi a megfelelő aszfaltkeverékek létrehozását. A kemény aszfalt bírja ugyan a nyári negyvenfokos hőséget, de a téli mínuszokat nem. A lágyabb aszfalt jobban bírja a telet, nyáron viszont megolvad, kenődik, nyomvályúsodik. Ezért könnyebb Skandináviában és a mediterrán országokban jó utakat fenntartani, mint nálunk.

Az más kérdés – tehetjük hozzá –, hogy a hasonló klímájú Ausztriában vagy Németországban vajon miért jobbak az utak, beleértve a közműfedlapokat is. Erre a titokra a válasz a korábban tárgyalt körülményekben rejlik: a jobb alapanyagok, a színvonalasabb kivitelezés és a megfelelőbb karbantartás mellett az útburkolat életciklusgörbéje szerinti, gazdaságilag optimális időpontban (nagyjából 10-12 évenként) való teljes burkolatcsere a dolog nyitja. Ezek mindegyike finanszírozási kérdés. Mert az nem életszerű, hogy létezik olyan, hogy valami olcsó és jó egyszerre.