A sátánt Jézus három alkalommal is (János 12.31, 14.30, 16.11) e világ fejedelmének nevezte, de azt is mondta, hogy „veletek vagyok a világ végezetéig” (Máté 28.20). Következésképp: jelen van az ördög, de Isten sem hagyta el a földet. Az ördög akadálytalanul működik ezen a világon, miután senki sem vesz róla tudomást, mint ha csak népmesei figura lenne, csupán a folklór része, a Mikulás kedélyes kísérője. Mint ha itt sem lenne, minden rossz történést is Isten nyakába varrnak. Egyes papok szörnyű tragédiák áldozatainak temetésekor mondják: „Isten akaratában megnyugodva.” Miután Isten a szeretet, ahogy János evangélista mondja, szó sem lehet arról, hogy a világ borzalmaihoz bármi köze is lenne, Az Isten ugyan mindenható – Thomas Mann József-trilógiájában erre utal, mikor azt írja: „alászáll, és fölsővé teszi az alsót, mert ahol ő világít, ott van fenn” – de mint a názáreti mondotta, e világ fejedelme a sátán. Nem hallottam papot, aki az ördögről, e világi hatalmáról prédikált volna, figyelmeztetve hallgatóságát a Napbaöltözött Asszony karjaiban lévő gyermekre fenekedő sárkányra (Jelenések könyve).