Virtuális hazaárulás

Minden eddiginél nagyobb kibertámadást intézett a múlt héten az Egyesült­ Álla­mok az orosz energiarendszer ellen. Trump amerikai elnök ugyancsak dühös volt, hogy ez kitudódott. Az viszont különösebben nem zavarta, hogy az Irán elleni­ számítógépes csapások részletei napvilágra kerültek.

Iráni katona őrségben Teherán egyik nevezetességénél, az Azadi-toronynál. Erődemonstrációk Fotó: Raheb Homavandi Forrás: Reuters

Emberek milliói élik megszokott mindennapjaikat, miközben a kibertérben katonák csendes támadásokat hajtanak végre. A világ erről mit sem tud. Végül is milyen jó ez a kiberháború: a legnagyobb titokban lehet folytatni, nulla áldozattal! Ez azonban csak látszat, általa egy országot padlóra lehet vinni. A támadást elszenvedő félnél is minden a megszokott kerékvágásban zajlik, de csak addig, amíg problémák nem jelentkeznek az áramszolgáltatásban, a vízellátásban, a közszolgáltatásokban.

A múlt heti amerikai kibertámadás, amely minden eddiginél jelentősebb volt, az orosz védelmi rendszer energiaellátó központját érte, tehát polgári célpontokra nem mértek csapást. Az amerikaiak célja gyaníthatóan az volt, hogy olyan helyzetet teremtsenek, mintha lekapcsolták volna a villanyt az orosz védelmi központban. De nemcsak egy villanyégő nem működött, hanem számítógépek tízezrei sem, amelyek az ország védelmét, elrettentőképességét felügyelték.

Az amerikaiak meg akarták mutatni a muszklijaikat. Az utóbbi időben csak a „csapásokat” állták: „független” orosz csoportokhoz vezettek azok a szálak, amelyek megpróbáltak bejutni a különböző amerikai vízellátó rendszerek, áramszolgáltatók, erőművek, sőt legutóbb a NASA, az űrkutatási hivatal irányítóközpontjába. Aztán itt vannak azok a politikai beavatkozások, amelyekkel meg akarták zavarni például a tavaly őszi „feles” választást, befolyásolni kívánták az eredményeket. Eddig tűrték az ütéseket, most viszont váratlanul bevittek egy gyomrost. Az értesülések szerint sikerült vírust bejuttatni az orosz energiaellátó rendszerbe.

De miért volt ilyen dühös az amerikai elnök, amikor megjelent a hír a kibertámadásról? Két lehetőség van: vagy titokban akarta tartani, vagy egyáltalán nem tudott róla.

A demokratákhoz vonzódó The New York Times szellőztette meg múlt hét elején a támadást, amire Trump haragra gerjedt: „Ez virtuális hazaárulás! Ezek a hírek olyan korrupt újságíróktól erednek, akik a nép ellenségei. Ráadásul mindez hamis.” Internetes üzenetének utolsó mondatát nagybetűkkel írta, kifejezve túlfűtött érzelmeit. Lehet, hogy az egész üggyel a Putyin elnökkel folytatandó soron következő négyszemközti tárgyalásán akart előállni: „Vlagyimir, mit szólsz hozzá, mi is tudunk egy kis galibát okozni nektek?! Ha akarod, akkor folytathatjuk!” Talán ezzel az eszközzel csupán jobb belátásra akarta bírni a Kremlt.

Iráni katona őrségben Teherán egyik nevezetességénél, az Azadi-toronynál. Erődemonstrációk
Fotó: Reuters

A támadás kiszivárogtatásával ennek ereje nagyban csökkent. A The New York Times azzal védekezett, hogy a közlés előtt megkeresték a nemzetvédelmi tanács két tagját is: mi a véleményük, ha megjelentetik a hírt? Mindkettő azt válaszolta, hogy ők nem látnak különösebb problémát a közlésben. „Ha az elnök valóban nem tudott a támadásról, az komoly gondokra világít rá az amerikai vezetésben” – ezt már Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője jelentette ki, aki sajtóértekezletén közölte, hogy „külföldről indított kibertámadás érte gazdaságunk jelentős szektorát”. De azon nyomban hozzáfűzte: „Az ügynökségeink, amelyek felelősek a biztonságos működésért, folyamatosan azért dolgoznak, hogy az ilyen jellegű támadások ne okozzanak kárt a gazdaságunknak.” Majd idézte az orosz energiaminisztérium közleményét, amely szerint „az orosz elektromosenergia-hálózat magas biztonsági körülmények közt működik”.

Előfordulhatott-e, hogy Trump jóváhagyása nélkül indíthatott ilyen támadást a Pentagon alatt működő kiberparancsnokság? Elő. Ez is egy magyarázat Trump haragjára, amely most a The New York Timeson csapódott le. Az elnök és a kongresszus épp a közelmúltban jogosította fel a kiberparancsnokságot arra, hogy akár minden előzetes egyeztetés nélkül kezdeményezhessen ilyen támadásokat, különösen, ha válaszcsapásokról van szó.

A napokban volt olyan kibertámadás, amelyet nem övezett ilyen bonyodalom. Az amerikai sajtóban az Irán-ellenes csapásokról minden további nélkül olvashatunk. Sőt ezek is kifejezik az amerikai vezetés eltökéltségét. A szájkarate, majd az Öbölben az Abraham Lincoln repülőgép-szállító – és kísérő fregattjai – megjelenését követően egyre gyakoribbá váltak az amerikai fél kibercsapásai, amelyek főleg az iráni katonai egységeket érik. Az amerikai felderítő drón lelövése után eldurvult az amúgy sem békés helyzet. Végül is Trump elnök lemondott arról, hogy bombázással bosszulja meg a drón lelövését, ekkor finomabb eszközökhöz nyúlt, és beindította a kibercsapásokat, amelyekre már rég készült az Egyesült Államok. Az amerikai fél különböző hírek szerint az iráni Forradalmi Gárda védelmi eszközeit támadta, a Hormuzi-szorost ellenőrző rendszerét.

Ne képzeljük azt, hogy Irán fegyvertelen ezekkel a beavatkozásokkal szemben! A perzsa kiberkatonák régóta próbálnak behatolni az amerikai infrastruktúrákba, tevékenységüket ők is fokozták a közelmúltban. Sőt egy napokban közölt teheráni hír szerint az irániak a CIA, a Központi Hírszerző Ügynökség kiberkémhálózatának tagjait buktatták le a szövetséges országokban.

A két ország elmérgesedő viszonya eljut-e újabb közel-keleti háború kirobbanásáig? – ez aggasztja a világot. Egyik félnek sem érdeke a fegyveres összetűzés: Trumpnak sem hiányzik egy újabb háború a Közel-Keleten. Az elnökválasztási kampányában azt ígérte, hogy hazahozza az amerikai fiúkat a válságövezetekből, nem pedig azt, hogy újabb fegyveres konfliktusokba kezd a következő kampány kezdetén. Az iráni rendszer sem akarja a bőrét vásárra vinni. Bár a beszédmód továbbra is durva, azért józan hangok is hallatszanak. Donald Trump kijelentette, hogy ő nem akar kikényszeríteni Teheránban rendszerváltást, viszont az Amerikával szembeni hangnemváltást szükségesnek látja. Eddig az iráni fél határozottan elvetette azt az amerikai ötletet, hogy a két ország csúcsvezetői személyesen tárgyalják meg a problémákat. Trump javaslatára most sem érkezett Teheránból határozott igen, de az iráni külügyi szóvivő szavai mintha azt sejtetnék, hogy legalább tanulmányozzák a kérdést. Ők sem akarják elvetni a jelenleg mutatkozó egyetlen kiutat.

A kiberösszecsapások nem vezetnek jóra, bevezetőnek tekinthetők az éles fegyverek használata előtt. Az amerikai–orosz szembenállás az új hidegháború része, távlatilag ennek is borzalmas következményei lehetnek, míg az amerikai–iráni kakaskodás magában hordozza egy azonnali háború lehetőségét. Csak óvatosan azokkal a számítógépekkel!