Mielőtt az ember ekkora munkába fog, annyira sokat kell tanulnia, hogy az anyag már ne tudás-, hanem készségszintre jusson. Ne csak felmondani tudja, hanem szabadon használni, járjon-keljen benne. A magyar irodalom vagy inkább szellemtörténet, hogy a nagy elődre, Szerb Antalra is utaljunk, akkor írható le, ha tisztában vagyunk mind a tendenciákkal, mind a fordulópontokkal. Aztán már csak ezeket kell az alkotókhoz vagy fordítva, az alkotókat a pontokhoz igazítani. Háy János nagyvonalúan és elegánsan végzi el ezt a munkát. Nem is érthető, miért szánt rá ekkora energiát, ennyi időt, hiszen elsősorban magyar író, akinek a saját életművét kell építgetnie, nem másokét értékelgetni. De mindenképpen meg kell neki köszönni.
A bátorságát elsősorban, amellyel lehúzza a piedesztálról a bálványokat, hogy közelről megvizsgálva kimondja: ez nem sokat ér, ez meg remekmű. Ezért lettél méltó arra, hogy mindörökre a magyar kánon része légy. A nagyvonalúságot, hogy nem csak a saját ízlését követi, pedig ezért sem lehetne kárhoztatni. A sok érdekességet, amelyet íróinkról megtudunk, mivel itt az életrajz és az életmű egymás része. És nem utolsósorban azokat az új szempontokat, amelyekkel magunk is megmérhetjük a szerzőket. Őket is, meg másokat is, akik kimaradtak, akik mellékszereplők lettek, csak néhány rossz szót kaptak.
Végeredményben Háy János azt az ajánlatot adja, hogy írjuk meg mi is a magunk magyar irodalomtörténetét. Ehhez nem kell eldobni az irodalomkönyveket, hiszen a tudás azokban van, csak okosan, elfogultság nélkül kell őket forgatni. Nem biztos, hogy mindenben igazuk van.
A vita lehetősége tehát itt van. Nem kell egyetértenünk azzal, hogy Ady pozőr volt, Petőfi szerepjátékos, Babits lírikusnak alkalmatlan, Vörösmartynak meg alig volt jó verse. És persze nem tudjuk megbocsátani, hogy imádott Aranyunkat született öreg bácsinak írja le, aki folyton beteg, de szakadatlanul dolgozik, mert retteg az anyagi bizonytalanságtól. És van még számtalan más állítás: Pilinszkyről, Weöresről, Füst Milánról meg a kikezdhetetlenekről: Jókairól, Mikszáthról, Móriczról, Kassákról vagy Szabó Lőrincről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!