Tiszta ész

Ritkán foghat az olvasó a kezében magyar szerző tollából származó átfogó monográfiát, mint amilyen Boros János Immanuel Kant című kötete. Több szempontból is kiemelkedő jelentőségű a mű, hiszen amellett, hogy a filozófiatörténet számos meghatározó alakjáról egyáltalán nem készült még magyar monográfia, a bölcseletet hallgató diákoknak és a königsbergi gondolkodó iránt érdeklődőknek jórészt Ernst Cassirer közel száz évvel ezelőtt íródott munkájára kellett hagyatkozniuk.

Kant a nyugati gondolkodás történetének egyik legnagyobb alakja, művei rendkívül nehezen befogadhatók. Azonban Boros János könyve biztos kézzel vezeti végig az olvasót a roppant életművön, s így Kant legjelentősebb alkotásának, A tiszta ész kritikájának a mondanivalója is megközelíthetővé válik az olvasók számára. A szerző érthetően bemutatja az úgynevezett kritikai fordulatot Kant gondolkodásában, amelynek az a lényege, hogy a német filozófus az elménk, a megismerőképességünk szerkezetéből kiindulva vizsgálja, hogy miért úgy jelennek meg számunkra a dolgok, ahogy megjelennek. Amellett, hogy ez a kopernikuszinak is nevezett fordulat kibékítette egymással a racionalista és az empirista – a pusztán az észre és a pusztán a tapasztalatra építő – iskolát, Kant erkölcstant és esztétikát épített rá, sőt – ahogyan Boros János rámutat – ma is több területen, például az atomfizikai kutatásban felhasználják a kanti gondolkodás eredményeit.

Ahogyan a nagy gondolkodókkal lenni szokott, Kant rendszerében is fellelhetők ellentmondások. Boros ezeket is bemutatja, mind a kortársak kritikáit, mind pedig a későbbi bírálatokat is ismerteti, ami a német gondolkodó jobb megértése mellett akár kutatási témákat, ötleteket szolgáltathat. A Kantot kevésbé ismerő olvasó számára nyújthat segítséget, hogy a szerző kiemelte a königsbergi gondolkodó azon kijelentéseit, definícióit, rövidebb gondolatmeneteit, amelyek valamelyest beivódtak a köztudatba. A híresebbek ezek közül talán a „szép az, amit fogalom nélkül szükségszerű tetszés tárgyaként ismerünk meg”, valamint a „cselekedj azon maxima szerint, melyet követve egyúttal azt is akarhatod, hogy maximád általános törvény legyen”.

A königsbergi gondolkodó kortársát, Hegelt évszázadokig mértékadóbbnak tekintették – talán méltatlanul. Míg a hegeli iskolának a legnagyobb hatású – közvetett – hagyatéka a marxizmus, addig Kant gondolati örökségéből nem születtek hasonló, „mindent magyarázó” társadalomfilozófiai rendszerek – ami talán nem hiányosság.

(Boros János: Immanuel Kant. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet, Budapest, 2018, 478 oldal. Ára: 3200 forint)