A cigaretta formába töltését eredetileg kézzel végezték, amihez munkásnőket – hüvelyragasztót, szopókaillesztőt, levágónőt – alkalmaztak. 1915-ben 22 dohánygyár működött Nagy-Magyarországon. Trianon után tíz maradt hazánk területén. A világháború után eltűnt a minőség, a stílus, a szépérzék és az elegancia. Előfordult, hogy a dohányiparban a megmaradt cigaretta-csomagolóanyagot használták fel – kifordítva. Rányomtak egy pecsétet, így hozták forgalomba 1946 márciusában a Munkást. A dohányzás – a kikapcsolódás és az élvezetek egyik formája – a háború után szinte csak az idegek megnyugtatására szolgáló pótcselekvéssé vált: a hivatalnokok napi három doboz Kossuth alatt meg sem álltak.
(Füstölgéseink címmel az Első Magyar Látványtár Alapítvány és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum közös időszaki kiállítása 2019. november 10-ig látható. Budapest, Korona tér 1.)
