Mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy miközben a futballhuliganizmus nem ország- és nemzetfüggő, a szurkolás – mint megannyi „civilizációs” vívmány – mai kultúrája kétségkívül nyugatról származik. A rigmusok, a rituálék, az eszköztár nagy része már évtizedekkel ezelőtt jelen volt a nagy európai stadionokban, onnan gyűrűzött keletre, magyarosodott, illetve románosodott-lengyelesedett-szerbesedett stb. el. A „hozzáadott érték” volumenét elsősorban az illető ország futballjának, illetve társadalmának színvonala, eredményei hordozzák, korántsem utolsósorban pedig az illető ország szakszövetségének szabályérvényesítési hajlandósága és következetessége.
Románia előkelő helyet foglal el abban a rangsorban, amelyet nemrég az egyes országok futballszurkolóinak típusai alapján állítottak össze. Az angolok által vezetett listán – a játék felfedezésén túl a futballerőszak szülőhazájának is Anglia számít – a románok negyedikek. Nem túl nagy létszámuk ellenére fizikai összecsapásokra bármikor kész, az idegengyűlölő, rasszista rigmusokat szinte kötőszóként skandáló csoportként jellemzik őket, akik számára mindig különleges kihívást jelentenek a román–magyar összecsapások. A nemzetközi megméretésekre azonban általában hazai környezetben készül az ember, és nincs ez másként a szurkolók esetében sem.
A bajok gyökere mindenekelőtt a kluboknál keresendő, amelyek többsége nem mer szembeszállni saját, esetenként a szalonképtelenség határain rég túllévő drukkereivel. A kilencvenes évek vadkapitalizmusában szinte gyakorlatnak számított a vezérszurkolók klubtulajdonosok általi finanszírozása, sokan közülük különböző vállalati vagy klubon belüli bérlistákon szerepeltek. Cserébe a közösségi érzést elsősorban egy szurkolói galerihez tartozásban ízlelgető fiatalok, illetve bármilyen céllal bevethető alvilági elemek igény szerinti manipulálásáért.
A jelenség elsősorban a három hagyományos bukaresti klub, a Dinamo, a Steaua és a Rapid esetére értelmezhető, de néhány vidéki egyesületre – Petrolul Ploieşti, Universitatea Craiova, Kolozsvári Universitatea – is érvényes. A romániai futballerőviszonyok átalakulása nyomán a Steaua – nem tévesztendő össze Gigi Becali juhászmilliomos FCSB-jével! – és a Rapid szélsőségesei egy ideje kiestek ugyan a fókuszból, a dicső múltat azonban nem feledik. Az akkor a negyedosztály keretében, de az ország legnagyobb stadionjában, a Nemzeti Arénában 2018 tavaszán rendezett, közel 40 ezer embert vonzó Steaua–Rapid-összecsapáson például kisebb háború tört ki, amelynek a harci készültségben felvonuló csendőrség csak nagy erőfeszítések árán, ipari mennyiségű könnygáz bevetésével volt képes véget vetni.