Az író és a holt királyné

*

Nem olyan könnyű most Krúdy Gyulát megtalálni Budapesten, miután az író hosszú, évekig tartó betegségéből felépülve, egészen szakított régi életmódjával. […] A Margit-szigeti főhercegi kastély után a Közmunkák Tanácsának egy százesztendős óbudai kúriájában telepedett meg […], mintha falusi kastélyban lakna. Számtalan nagy szobában ropog a kandalló tüze, az udvar hátsó részében disznókat hizlal, tyúkokat tenyészt Krúdy Gyula felesége. […] A nagy kúria öreg kapuján megszólalt a csengő. Pesti automobil áll a ház előtt. A Franklin Társulat küldöttje hozza az író legújabb könyvét, a Festett királyt.

Nem is író, varázsló könyve. Regénye igazabb az Anonymusok följegyzésénél, mert azok csak az eseményeket ismertették, de Krúdy a századok szellemével barátkozik. […] Keményebb figurát aligha faragtak ki szavakból, mint Szapolyai János. Ha fölkel ültéből, az egész ország megmozdul bele. A tizenhatodik század szerencsésebb Vazulja volt a „festett király”. Krúdy Gyuláról pedig ezután a regénye után nem lehet kevesebbet mondani, mint azt, hogy ő az élő Jókai.

(Színházi Élet, 1931/1. szám)

*

A teljesen eladósodott írót 1931-ben, élete alkonyán ismét nagy csalódás érte. Ebben az esztendőben, márciustól júliusig jelent meg a Magyarországban 101 folytatásban A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regénye […]. Az író természetesen ezt a nagyszabású művét is szerette volna könyvalakban viszontlátni. Részlet a Pantheon Irodalmi Intézet Rt. leveléből (amely kiadó már 1929-ben megtagadta az író Festett király című művének megjelentetését): „Ma kaptuk vissza lektorunktól Nagyságod kéziratát, aki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a regény felől és kiadását melegen ajánlotta. Mi ezek után újból megfontolás tárgyává tettük a dolgot és sajnos arról kell Nagyságodat értesítenünk, hogy anyagi természetű okokból nem áll módunkban a regény kiadását magunkra vállalni.”

(Magyar Nemzet, 1978. október 1.)