Függő

Csáth Géza vagyok. Drog- és szexfüggő – mondaná Brenner József, ha ma kerülne terápiás csoportba. Rögtön hozzá is tenné, hogy még az eredeti neve is már a kárhozatáról szólt.

Csáth Géza vagyok. Drog- és szexfüggő – mondaná Brenner József, ha ma kerülne terápiás csoportba. Rögtön hozzá is tenné, hogy még az eredeti neve is már a kárhozatáról szólt, hiszen a német égni szóból ered. De a kárhozat, a drog és a soha kielégülést nem nyújtó szex, amely inkább szól kínzó vágyakról, mint férfi és nő közös öröméről, csak később jött. Eleinte viszont még úgy tűnt, hogy akár normális életet is tud élni. Amikor 1904-ben leérettségizett, a Budapesti Orvosi Egyetemre ment továbbtanulni. Publikálni teljes erőbedobással az 1908-ban induló Nyugatban kezdett, A varázsló kertje című novelláskötete nemcsak finom szecessziójával hódított, hanem dekadens modernségével is. Csáth nem volt sikertelen ember, bár a Zeneakadémiára nem vették fel, a baj esetében nem a külvilágból érkezett, hanem saját elméje lehetetlenítette el napról napra az életét.

– Csáth Géza vagyok. Függő – ismételné meg, ha ma élne, habozva mondaná, majd hozzátenné, hogy talán gyerekkori traumái miatt van minden. Pedig nem akart ő eleinte sokat az élettől: író akart lenni, meg zeneszerző. Mikor temérdek becsületes tanulás után orvosi diplomáját kézbe vehette, Budapesten, a Moravcsik-féle Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni és drogozni gyakornokként. Naplójában föl is menti magát a drogosokra jellemző hárításokkal: tévesen diagnosztizált tüdőbaj miatt nyúlt először a szerhez. Ha egy ember tudatosan el akarja pusztítani a lelkét, akkor droghoz nyúl, vagy a lélektelen szexuális élvezetekben tobzódva lesz egyre depressziósabb. Csáth biztosra akart menni: mindkettővel élt.

– Csáth Géza vagyok. Független – summázná, ha ma élne, pedig igazi csodagyerek volt. Jómódú szabadkai család gyermekeként született 1887-ben. Főügyész apja zenésznek szánta, de ő a festészet iránt érdeklődött. Már fiatalon kiválóan hegedült, több zenedarabot is szerzett, zenekritikusi munkássága is figyelemre méltó. Elsők között ismerte fel Bartók Béla jelentőségét.

– Csáth Géza sem vagyok. Nem létezem – mondaná egy mai terápián. „Detektívekkel figyeltette meg hozzátartozóit. Élesre fent késeket rejtegetett a zsebében. Végül tétlenné vált és közönyössé. Egy jóságos csecsemőhöz hasonlított” – írta róla a költő Kosztolányi Dezső, az unokatestvére. Feleségét saját kislánya szeme láttára végezte ki. Utána önmagával is megpróbált végezni, de megmentették. Újra kórházba került, újra megszökött, Kelebiánál, a szerb demarkációs vonalnál letartóztatták, ekkor méregkapszulát vett be.

– Csáth Géza vagyok. Koraszülött. Anyám betegsége miatt egy dajka nevelt. Nemcsak hogy nem sírtam, de szenvtelenül éltem meg anyám halálát, az érzést az Anyagyilkosság című novellámban dolgoztam fel. Tizenhat éves voltam, amikor meghalt a kishúgom agyhártyagyulladásban.

A halálát nem tudtam feldolgozni. A droghoz az egyetem elvégzése után nyúltam – mondaná, ha ma járna terápiás csoportba. Gondolatairól, elmebetegségéről majdnem mindent tudunk. Gyerekkorától vezette gondosan a naplóját, amely a mai napig sikerkönyv. „Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent” – hazudta önmagának. Száz éve halt meg, nagyon fiatalon.