Háromszögletű vitorla

A kábítószer-csempészek számára egyre kockázatosabb a balkáni útvonal, a nagyszámú illegális migráns miatt ugyanis ide irányul a helyi hatóságok figyelme. A heroin- és kokaincsempészek immár Afrika felé tesznek kitérőt, ahonnan áramlik az „áru” a fejlett és fizetőképes piacokra.

Afgán rendőrök mákültetvényt semmisítenek meg. Sokszor afrikai strandokon landolnak az ópiumszállítmányok Fotó: MTI/EPA–Gulamulláh Habibi

Az 1980-90-es években a heroin szinte teljesen ismeretlen volt Afrikában. Csak olyan, turisták által látogatott helyeken tűnt fel, mint amilyen a tanzániai Zanzibár, vagy olyan, zömében fehérek lakta területeken, mint a dél-afrikai Johannesburg. Az ENSZ kábítószer- és bűnözésellenes irodájának, az UNODC-nek a 2006-os jelentésében szerepelt először az a megállapítás, hogy egyre növekszik a fekete kontinensen a heroinfüggők száma. Mára Afrika világviszonylatban az élre tört a heroinfogyasztásban. Ez összefüggésben van a kínálat hatalmas bővülésével. A következmények pedig elborzasztóak az egész afrikai társadalomra nézve.

Nem nehéz kitalálni, honnan származik a mákból készült ópium: Afganisztánból. A tálibok, akik még a ’90-es évek közepén voltak hatalmon, tűzzel-vassal irtották a drogalapanyag-termesztést. De a rossz években rájöttek arra, hogy hatalmas üzlet az ópium, amelyből háborújukat finanszírozni tudták. És itt bekapcsolódik a világpolitika. Az amerikai csapatok fokozatos afganisztáni kivonásával a tálib erők újra megjelentek mint felszabadítók azokban a tartományokban, ahol korábban különösen elterjedt volt a máktermesztés.

Hiába próbálták a nyugatiak – élükön az amerikaiakkal – pénzadományokkal „lebeszélni” a parasztokat az ópiumalapanyag-termesztésről, azonnal visszaálltak rá, amint megszűnt a közvetlen felügyelet. Évszázadok óta ezt csinálják, nehogy a világ túlsó végéről idejött jenki mondja meg nekik, most mit kellene termelni. A tálibok meg ráadásul, akik most már pártolták a drogüzletet, és tevékenyen részt vettek benne, a helyi lakosság körében nem várt jó pontokat szereztek. Afganisztán adja a világ ópiumtermelésének 85 százalékát. Tavalyelőtt olyan jó volt a szüret – amely errefelé évente többször is lehetséges –, hogy a 2000-es évek elején rögzített rekordot, a tízezer tonnát is meghaladta.

De hogy jön ide Afrika megnövekedett drogfogyasztása? Jó tíz éve egyre nehezebb a kábítószercsempészek bejutása Európába a földrész délnyugati felén, a balkáni úton. Különösen, amióta négy-öt éve migránsok lepték el azt. Törökország a szíriai háború miatt jobban felügyeli déli és keleti határait, hiszen egyrészt saját biztonsága érdekében teszi ezt, másrészt meg azért, mert Ankara az Európai Uniótól még pénzt is kap a területén lévő többmilliós migránstömeg visszatartásáért. A többi balkáni országban kiemelt figyelem irányul a határokra.

Eddig is létezett az Afrikán keresztül vezető út, de az utóbbi időkben ez vált a csempészek egyik fő útvonalává. Afganisztánból a pakisztáni kikötőkbe teherautókon érkezik meg a drog különösebb gond nélkül. Itt elhelyezik hajókon. Vagy konténerekben, áruk között lapul meg, vagy pedig háromszögletű vitorlájú arab bárkák rakományaként jut el a céljához. Ezek a vízi járművek egész évben – a monszun időszakán kívül – járják az Indiai-óceánt. Célállomásuk valamely afrikai partszakasz, lehet ez Szomália, Kenya, Tanzánia vagy Mozambik partjainál.

A kis testű bárkáknak nem kell még kiépített kikötő sem, így el tudják kerülni a nagyvárosokat, ahol több a figyelő szem. Elég közel tudnak menni a partokhoz ahhoz, hogy gond nélkül – például strandokon – kipakolják a szállítmányt.

Az előbb említett államok nem tartoznak a demokrácia bajnokai közé. Jobb hely a kábítószer-csempészeknek nem is kell a politikailag ingatag rezsimeknél, ők a zavarosban érzik magukat a legjobban. Afrika keleti partjának fő drogátrakója és tranzitországa Mozambik. Számolatlanul várakoznak az Ázsiából jött bárkák arra, hogy adott pillanatban megszabaduljanak az áruiktól.

A heroin embert romboló hatásával szinte mindenhol találkozhatunk: a nagyvárosok mulatónegyedeiben, az utcán, a bárokban úgy kell elhessegetni a dílereket. A szállítók ugyanis nem pénzzel, hanem „anyaggal” fizetnek a „közbenjáróknak”, ami tovább növeli a hazai fogyasztást.

Narkóállam-e Mozambik, az egykori portugál gyarmat? – a szakértők közül sokan ezt a kérdést feszegetik. A szénkivitel után a becslések szerint a drogból ered az ország második legnagyobb bevétele. A korrupt hatóságok szemet hunynak a csempészés felett, nyilván jó pénzért. A nemzeti felszabadítási front, a Frelimo, az egykori marxista szervezet, amely az uralmat gyakorolja Mozambikban, szintén jó üzletet lát a drogcsempészésben, a leszedett sáppal biztosítani tudja hatalmát. Nagycsaládok uralják a kábítószer-útvonalakat, tagjaik közül soha nem kaptak el egyetlenegy személyt sem ilyen vádakkal. Az ópium zöme Dél-Afrikába tart, ahonnan a világ különböző tájaira, főként Nyugat-Európába és Amerikába indítják útnak tengerjáró hajókon és repülőgépeken. Az utóbbi időben a dél-afrikai Fokvárosban megszaporodtak a gyilkosságok. A kábítószerüzlet egyik központjának számító városban a terjeszkedés miatt kitört a különböző rivális bandák közötti drogháború.

Afgán rendőrök mákültetvényt semmisítenek meg. Sokszor afrikai strandokon landolnak az ópiumszállítmányok
Fotó: MTI/EPA–Gulamulláh Habibi

Afrika nyugati partján, Bissau-Guineában is hasonló helyzet uralkodik, mint Mozambikban. Az Ázsiából eredő kábítószerekhez itt már társul a Dél-Amerikából érkező kokain is. Valóságos elosztó központok működnek kihelyezett képviselőkkel, akik a nagy – olasz, angol, spanyol – európai bűnszervezetek nevében tárgyalnak egy-egy szállítmányról. A világ kokain-előállításának mintegy hetven százaléka Kolumbiából származik, jelentős termelő még Peru és Bolívia. Túl korán örültek azok a szakértők, akik a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők, a FARC marxista harcosai és a bogotái kormány közötti 2016-os békemegállapodásra úgy tekintettek, mintha két legyet ütöttek volna egy csapásra, járulékosan a kokain problémára is megoldást találtak. Az egyezségben a FARC nemcsak azt vállalta, hogy 52 év után lemond a fegyveres küzdelemről, és beépül az ország politikai rendszerébe, hanem hogy megszakítja a kábítószer-csempészetet is, hiszen ők is ebből finanszírozták fegyveres harcukat. A fegyverüket beszolgáltató gerillák segélyben részesültek, ha áttértek a kokacserje termesztéséről a kukorica, banán vagy avokádó művelésére a földjeiken, amelyeket szintén az államtól kaptak ingyen.

A napokban jelentették be a FARC volt vezetői egy bogotái sajtóértekezleten, hogy visszatérnek a fegyveres harchoz. Talán megcsappant a félretett pénzük, vagy esetleg csalódtak a „demokratikus versenyben”, ahol nekik sok babér nem termett. Az is közrejátszhatott döntésük meghozatalában, hogy a parasztok nem kértek a gyümölcstermelésből, és szép lassan visszaálltak a kokacserjékre. A több európai ország nagyságához közelítő területű, a dzsungelek szélén fekvő gazdaságok között járatlan, kiépítetlen utak vannak. Egyszerűen nem éri meg az esetenként száz kilométer távolságra fekvő piacokra szállítani. Így hát visszaálltak a biztonságos bevételt hozó kokalevelek termesztésére.

Nem csupán a kolumbiai gerillák voltak/vannak vastagon benne a drogbizniszben. A helyi kokainmaffia növelte a termelését, sőt örömmel fogadta, hogy egy nagy vetélytárs visszavonult a színről, de Peru és Bolívia is többet dobott a piacra. A dél-amerikai kábítószereket zömében – Mexikón keresztül – az amerikai piacra szánják. A csempészek a többit keleti partvidéken található kikötőkbe juttatják el, ahonnan Afrika felé veszik az irányt. A könnyen szerzett pénz – ráadásul ilyen hatalmas összeg – bizony elveszi az emberek maradék eszét is. Ennek megnyilvánulásait láthattuk a különböző brazil börtönlázadások során elkövetett kegyetlenkedésekben, itt is a kábítószer-útvonalak ellenőrzése miatt törnek ki a rivális bandák közötti leszámolások.

Az Európába irányuló drogútvonalak jelentős része ma már Afrikán keresztül vezet. Vannak termelő országok is ezen a földrészen, mint például Marokkó, ahonnan a Nyugat-Európában előforduló marihuána zöme származik, de található itt hasis is bőven. A marihuána termesztésben ez az észak-afrikai ország a világelső. A jelek szerint megéri ez a nem is kicsi afrikai kitérő a bűnözőknek, ugyanis errefelé nagyobb biztonsággal el tudják juttatni a kábítószert a célállomásra. Ha nagyhatalmi fenyegetésre a fő elosztó központok sorából kiesne az egyik ország, bőven lesz utánpótlása. A bűnszervezeteknek nem kell aggódniuk.

Függők

Az ENSZ legutóbbi jelentéséből az derül ki, hogy a világon 275 millió kábítószer-fogyasztó van. Ez a szám azonban csupán becslés. A hétmilliárd földlakó közül a 15 és 64 év közötti emberek 5,6 százaléka drogélvező. A világon az előző adatokhoz képest egyedül Dél-Amerikában csökkent a kábítószerfüggők száma (14,6 millió), a Föld többi részén meredeken emelkedett. Az első helyen Ázsia végzett 119 millió drogfogyasztóval, őt követi Észak-Amerika 70 millióval, szorosan nyomában Afrika (63,7 millió) áll, amely a szakértők szerint hamarosan robbantani fog, azaz még az sem kizárt, hogy éveken belül az élre ugrik.

Mely bűnözői csoportok húzzák a legtöbb hasznot a csempészetből? Európában az első helyet vitathatatlanul viszi az olaszországi ’Ndrangheta. A calabriai szervezet már évekkel ezelőtt kiépítette kapcsolatait a dél-amerikai „társszervekkel”. A „gyökerekhez” minél közelebb akarnak férkőzni a brit, a holland, a francia és a spanyol bűnbandák, ezáltal kialkudni maguknak jutányos árat. Az utóbbi idők fejleménye az albán bandák feltűnése az európai piacon, amelyek jó áron minőségi holmit terjesztenek a földrész számos országában. Ehhez nyilván kellettek jó dél-amerikai kapcsolataik is. A franciák a tengerentúli területeiken – főleg az Antillákon – rendelkeznek kiváló elosztó központokkal, hasonlóan a hollandokhoz. A mexikói drogkartellek bevételei is hatalmasak, de ezek többfelé oszlanak.

A ’Ndranghetához képest az ügymenet szervezésében a többiek még iskolás fiúk. Az egész világon vannak „képviselőik”, akik egyszerű, mindennapi emberként élnek, miközben a kábítószer-csempészetet és -elosztást felügyelik a különböző országokban. Egy évekkel ezelőtti jelentés a szervezet – csak a kábítószerből eredő – éves bevételeit 120 milliárd dollárra (!) becsülte.