Döntéshozók

Két irodalmi Nobel-díjat is kiosztanak október 10-én: egyet, amelynek odaítélését a tavalyi botrányok miatt ­felfüggesztették, és egy másikat az idei díjazottnak. A Svéd Akadémia ígéri, hogy olyan visszaélések, sőt bűnesetek, amelyek 2018-ban rányomták a bélyegüket a testület munkájára, többé nem fordulhatnak elő.

Jean-Claude Arnault letartóztatása 2018 novemberében. A tizenkilencedik zsűritag Fotó: TT News Agency Forrás: Reuters

Frostenson akadémikus, a Nobel-díj-bizottság tagja, férjének, a „tizenkilencedik tagnak” is nagy befolyása volt a döntésekre, valóságos „kulturális pápának” tartották. Aki nem szerepelt a telefonkönyvében, az a világ művészeti életében elhanyagolható figura volt – tartották róla Stockholmban. Arról, hogy ilyen nagy az étvágya a másik nem iránt, nem tudott a közvélemény. A szexuálisan zaklatott asszonyok főleg akadémikusok nejei, lányai voltak, de ha „új hús” nem adódott, ráfanyalodott az alkalmazottaira is. Az érintett nők a családjukat, a férjük karrierjét féltették, csak azért álltak elő kissé késve vádjaikkal. Állításaik megdöbbentették a svéd közvéleményt, hiszen minden tekintetben makulátlan intézményt gyaláztak porba. A közelmúltban Jean-Claude Arnault, aki felesége révén svéd állampolgár is, egy rábizonyított nemi erőszakért két év börtönbüntetést kapott.

Az irodalmi Nobel-díjról rendelkező döntéshozók előbb Katarina Frostenson pártjára álltak – ő körömszakadtáig védte a férjét –, majd a testület a tagok fokozatos kilépésével döntésképtelenné vált. A költőnőt is meggyanúsították pénzügyi visszaélésekkel, mert jogtalanul fizetett bérleti díjat férjének, akinek kiállítótermében a Nobel-bizottság ülésezett. A Nobel Alapítvány, amely a dinamit feltalálójának vagyonát kezeli, mindent megtett azért, nehogy még nagyobb robbanás következzék be. XVI. Károly Gusztáv svéd király is egyetértett azzal, hogy a botrány után nem osztják ki az elismerést, reformokat hoznak, és a sorozatos lemondások következtében új tagokat jelölnek ki a Nobel-díjat odaítélő bizottságba.

De más baj is volt a testület működésével. Az elmúlt évtizedekben legalább hét alkalommal előzetesen kiszivárgott a győztes neve. Az akadémikusok nem tudtak a szájukra lakatot tenni, pedig államtitokként kellett volna kezelni a kiválasztott személy kilétét. Anyagi következményei is lehetnek ennek, ugyanis vannak országok, ahol fogadásokat lehet kötni, hogy ki lesz az idei Nobel-díjas. A jól értesültek pedig biztosra mehetnek.

Párizsban a napokban megjelent A Nobel-ügy – Svédország másik története című könyv, amelynek francia szerzője, Olivier Truc huszonöt éve él az északi országban. A krimiíró elég fordulatosnak és jellemzőnek találta a témát, hogy áttekintse a Nobel-díj-bizottság történetét. Elidőzött az 1974-es évnél, amikor is valami elképzelhetetlen történt: a zsűri a saját soraiból választott díjazottat, mégpedig kettőt. Truc úgy nyilatkozott a tavalyi botrányról, hogy egyértelműen azt fejezi ki, mennyire elveszítette kapcsolatát az akadémia a való világgal. „Érdekütközések, korrupció, szexuális visszaélések, ezek jellemezték.”

Jean-Claude Arnault letartóztatása 2018 novemberében. A tizenkilencedik zsűritag
Fotó: Reuters

Most minden megváltozik – hirdetik nagy önbizalommal Stockholmban. Talán el kellene gondolkozni azon is, ne csak az irodalmi elit értékeinek megfelelő művek szerzőit díjazzák, hanem azokat az írókat is, akik vitathatatlan sikert értek el a világban. Hamarosan meggyőződhetünk a változásokról.

Halj meg előbb!

A Nobel-díj lassan 120 éves lesz. Eddig 850-nél több tudományos és irodalmi személyiségnek, szervezetnek ítélték oda az elismerést. De mi van akkor, ha valaki nem szereti a véget nem érő vacsorákat, a felhajtást, és még szmokingot vagy estélyit sem hajlandó magára húzni? A Le Figaro egy korábbi cikkének szerzője utánaszámolt: mikor van a legnagyobb esélye annak, hogy nem kapunk Nobel-díjat? A következő eredményre jutott: afrikai születésű és ott is élő nőnek, aki közgazdászként tevékenykedik, és negyedik szerzőként publikált tudományos értekezést, kiemelkedő lehetősége van arra, hogy ne díjazzák.

A női nem alulértékeltsége szembeötlő: vannak tudományágak, ahol a három százalék körül mozognak a díjazottak, az irodalomban a legtöbb, itt 14 százalék az arány. Az 1969-től a közgazdászoknak kiadott Nobel-emlékdíjat eddig egyetlen nő kapta meg. Ha Afrikában születsz, ott tanultál és ott dolgozol, akkor jó esélyekkel indulsz a kimaradtak listáján. Eddig alig több, mint 25 díjazott származott a fekete kontinensről, de közülük is sokan a volt gyarmattartó országában élnek. Közel ötszáz az európai díjazottak száma, 1,5 millió lakosra jut egy díjazott, míg Afrikában ez a szám az 50 millióhoz közelít.

Aztán itt van a „hármas” szabály: legyen bármennyire is zseniális a tudományos eredményről szóló ismertetés, azt csak három szerzőig lehet figyelembe venni. A pénzjutalom, a 900 ezer svéd korona – körülbelül 300 millió forint – is háromfelé oszlik. A kihirdetéskor élő személy részesülhet a díjban. Csak két esetben adtak ki posztumusz díjat: 1961-ben Nobel-békedíjat kapott a volt ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld, akinek repülőgépét a mai Zambia felett lelőtték a lázadók, és 1931-ben Axel Karlfeldt svéd költő. És még egyszer: 2011 őszén az orvosi Nobel-díj jutalmazottja, Ralph Steinman három nappal a kihirdetés előtt meghalt, erről a bizottság nem értesült.