Egy hordó vér

Nem túlzás, ha azt mondom: Magyar Zoltán bartóki mértékű és léptékű munkát végzett el az elmúlt negyedszázadban. Csöndes szívóssággal, minden csinnadratta nélkül ontotta magából a különféle tájegységek, mesemondók, tematikák gyűjteményeit, hogy idén végre elkészüljön az a szintézis, mely a világon valóban egyedülálló, és amely módszertani zsinórmérték. Rajta kívül senki nem lett volna erre képes.

A magyar történeti mondák katalógusának csak a címe unalmas, ám amit a tizenegy vaskos kötet rejt, már korántsem az. Akiben gyanú ébred, hogy a kiadvánnyal „puszta” lajstromot kap, az nagyot téved. Mert a magyar történeti tudat monumentális tárházát kapja meg, és mindazok cáfolatát, akik kitartóan hirdetik, hogy néplélek márpedig nincsen. Igaz, sok mondában ott lapul a teljes Kárpát-medence és Közép-Európa népi tapasztalata, a románoké, szerbeké, szlávoké, németeké, zsidóké ugyanúgy, mint a magyaroké. Ám az uralkodó látásmód, egy-egy történelmi esemény „megfejtése”, az értelmezési reflex talán mindennél erősebb választ ad arra a soha meg nem válaszolt – és nem egykönnyen megválaszolható – kérdésre, hogy mi a magyar.

„Egy történetimonda-katalógus ugyanis olyan szellemi katedrális, amelynek »építőkockáit« generációk hosszú sora és teremtő képzelete hordta össze, amelyben összegződik több száz, adott esetben több mint ezer év kulturális öröksége” – olvassuk a vállalkozás bevezetőjében. 112 ezer mondaszöveg kivonatos változata, legalább 3000 adatközlő közreműködése, elképesztően gazdag hagyománykör (csak betyárból 400 jelenik meg névvel, narratív hagyománnyal a kötetekben!) mutatja meg, hogy mit vesztettünk volna, ha… Attila hun királytól Márton Áron püspökig és Sütő András íróig ível a megelevenített hősök sora. Többek között alapítási, vár­építési mondák; hősök, történelmi személyek; véres háborúk és kudarcosan dicsőséges szabadságharcok; vallási legendák; bűn és bűnhődés; betyár- és kincsmondák; földrajzi mondák témacsoportjai alkotják a köteteket. Amelyeket a tárgyban valaha készült legteljesebb, több száz oldalra rúgó irodalomjegyzék követ, majd elméleti tanulmányokat tartalmazó zárókötet.

És hogy miképpen működik ez a magyar népi történeti tudat? Álljon itt egyetlen, az évforduló miatt – és máskülönben is – aktuális, keserédes példa: „Budapest határában egy paraszt bácsit állítanak meg, aki a szekere tetején egy hordót szállít. Amikor a forradalmárok a szállítmány felől érdeklődnek, elmondja, hogy a rádióban azt hallották, hogy a forradalmároknak vérre van szükségük, mire a faluban véradást szerveztek, és most azt a vért hozza. A nemzetőrök hitetlenkednek mindaddig, amíg fel nem feszítik a hordót, amelyben valóban alvadt vért találnak. Amikor figyelmeztetik arra a paraszt bácsit, hogy ez a vér nem steril, és a kórházban így nem használhatják fel, azt válaszolja, dehogynem, hiszen előtte kétszer is kikénezték a hordót…”

(Magyar Zoltán: A magyar történeti mondák katalógusa, I–XI. Kairosz Kiadó, Budapest, 2019. Ára: 54 000 forint)