Elfogyó partok

Arról már hallottunk, hogy a Föld különböző térségeiben hamarosan vízhiány lép fel, sőt egyes vidékeket már ma is érint a szűnni nem akaró aszály. De hogy a közeljövőben a homoknak is szűkében lehetünk, arra bizonyára sokan nem gondoltunk. Pedig ez a helyzet.

Férfi bontja a sziklafalat egy haiti homokbányában. A kitermelés katasztrófát okozhat, a tenger termőföldeket önt el Fotó: Reuters

A tengeri homokbányászat nem abból áll, mint ha lenyúlnánk egy strandon egy marék homokért. Ez a vállalkozás jelentős beruházásokat igényel. A folyókban több ezer, sőt tízezer év alatt termelődött homoknak a fele el sem éri a tengereket, már korábban kibányásszák. A világon meglévő 85 ezer gátrendszer pedig az édesvíz feltartóztatásával visszatartja a homok negyedrészét. A tengeri kotrók „porszívókkal” felszívják a homokot-sódert, és szinte órák alatt megtöltik a hajók hatalmas rakterét. A Nature című tudományos folyóirat egyik tavalyi számában azt írta, hogy csupán egy maréknyi homokban több százezer mikroorganizmus él. A kotráskor a tenger fenekén élő állatok ezreit szippantja fel a hajó. A partokhoz viszonylag közel végzik a kotrást, amellyel többször tengereróziót váltanak ki. Nem egy tengerparti föveny így tűnt el örökre. A kotrás jelentősen csökkenti a halállományt is, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem távoli tengerekben, hanem a part menti sávokban szaporodnak a halak.

Férfi bontja a sziklafalat egy haiti homokbányában. A kitermelés katasztrófát okozhat, a tenger termőföldeket önt el
Fotó: Reuters

A homokkitermelés veszélyezteti a strandokat is. Van, ahol szezonon kívül egyszerűen markolókkal beállnak, és egy este folyamán annyi homokot visznek el, amennyit csak tudnak. Nekik ingyen van. A Maldív-szigeteket övező több száz homokdűne így vált emlékké. Indonézia, Vietnam és Malajzia a 2000-es évek után megtiltotta a homok exportját Szingapúrba és Kínába, ezek az országok olyan nagy étvággyal vetették rá magukat a környező államok homokjára. Malajzia kivitele korábban 80-90 százalékban Szingapúrba irányult. A 130 négyzetkilométeres miniállam ezzel tudott mind nagyobb részt kihasítani magának a tengerből, így növelve meg területét. A városállam valóságos pénzelője lett a térség homokmaffiájának: 2007 és 2015 között hivatalosan 2,8 millió tonna tengeri homok érkezett Szingapúrba Kambodzsából. A valóságos mennyiség ennek huszonhatszorosa volt, majd 73 millió tonna, nyilván számosan meggazdagodtak ebből a pénzből Phnompenben. Indonéziában az ellenőrizetlen kotrás következtében több helyen leszakadtak a partfalak, és a tengervíz mezőgazdasági területeket árasztott el.

Az ENSZ környezetvédő hatóságának idei májusi jelentése foglalkozik az egész világban tapasztalható túlzott mértékű kitermeléssel és azon belül a homokmaffiával. Ebben különös figyelmet szenteltek a marokkói szervezett bűnözésnek. Az észak-afrikai országban is dübörög az építőipar, ám ehhez nélkülözhetetlen alapanyag, homok és sóder kell. Bármilyen furcsán hangzik, Marokkóban sok tengerparti strand le van betonozva. Nincs homok, mert azt korábban elszállították és eladták „élelmes vállalkozók”.

A tegnapelőtt még ott magasodó dűnék mára ­eltűntek. „A maffiózók mindig éjszaka jönnek – mesélte el egy casablancai környezetvédő.

– Felszerelten és szervezetten érkeznek. A nagy kamionok felsorakoznak, és a markolók egy percre sem állnak le. Mire pirkadni kezd, már nyoma sincs, hogy előtte itt állt egy homokdűne.” De kik ezek a „vállalkozók”, akik természetesen nem fizetnek semmilyen adót e tevékenységük után? A haza tisztes szolgálatában megőszült, már leszerelt tábornokok és magas rangú tisztviselők, akik a nyugdíjhoz kaptak kárpótlásul kitermelési koncessziót, az már más kérdés, hogy nem erre az engedély nélküli bányászatra.

Az Egyesült Államokban és Európában ma már törvényi keretek közé van szorítva a homokkitermelés, egyesek szerint talán túlzottan is. De még az amerikai Floridában is tíz nagy, népszerű strandból kilencet az eltűnés fenyeget. Nemcsak arról van szó, hogy a tengerbe csúsznak a strandok, és a biodiverzitás is elpusztul, hanem a parton lévő egész gazdasági ágazatok mehetnek tönkre: vajon mihez kezdjenek az étteremben dolgozók, a különböző vízi sporttal foglalkozó vállalkozások, turisták híján a szállodák is bedobhatják a törülközőt. Most az adófizetők dollárjaiból elkezdték a máshol kotort homokot „visszatelepíteni” a strandjaikra, de egyelőre ez sem hozott eredményt, a tengeráramlás elviszi a homokot. Máshol gátakat építenek a megfogására, ám ez a módszer sem sokkal sikeresebb.

Miért ilyen fontos a partszakaszok megmentése? Az előző évszázad hatvanas évei után lett népszerű a tengerparti sávban lakni. Jelenleg a világ nagyvárosainak háromnegyede tengerparti, amelyek a Föld lakossága felének adnak otthont. A szakértők szerint ez pár éven belül felmehet 75 százalékra. Ha azonban ilyen mennyiségben használjuk fel a természet adományát, akkor előbb-utóbb a végére jutunk. „A jövőben a jelenlegi olajmágnásokéhoz mérhető vagyon ütheti azoknak a markát, akik feltalálják a homok helyettesítő anyagát” – tartják szakmai körökben. Már ma is ígéretes próbálkozások folynak az ember által „termelt” hulladékanyagokkal. Fel kell gyorsítani az agyműködést, hogy a szikra valakinél minél előbb kipattanhasson.