Az 1999. évi lengyel nyelvtörvény 3. §-ának 1. pontja ennél is tovább ment: a lengyel nyelv védelme érdekében a helyes nyelvhasználatról való gondolkodáshoz, a nyelvhasználók mind jobb kommunikációjának megvalósításához rendel eszközöket, irányelvként tekint a nyelv vulgarizációjának megakadályozására és még sok, nyelvi világképünket pozitívan formáló oktatási, ismeretterjesztési tevékenység támogatására. Vagyis nem feltétlenül igaz, hogy a jog eszközével semmit sem tehetünk az egyre etikátlanabb nyelvhasználat elharapódzása ellen. Miért is gondolnánk, hogy csak a lopás bűn – de ha szóval szándékosan ártok embertársamnak, szándékosan rombolok egy közösséget, akkor az nem az?! Ha a lopás ellen felléphetek, a mocskosság és mocskolódás ellen miért nem? Emberi közösségeink szempontjából igenis fontos lenne korunk verbális-stiláris ámokfutásának megállítása, a megbecsülés helyreállítása. Böjte Csaba írja egyik füveskönyvében: „Korunk talán egyik legnagyobb kérdése, hogy az ember formálható, jobbá, tisztábbá, igazabbá nevelhető-e.” Higgyünk a pozitív válasz igazában, abban, hogy képesek vagyunk etikusabban élni, etikusabban beszél(get)ni!
Nyelvünk minősége egyúttal a társadalom minőségének fokmérője is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!