Napóleon kabátjában

November elején borzalmas gyilkosság rázta meg Oroszországot, amelynek elkövetője és áldozata nem volt ismeretlen a közvélemény előtt. Vajon hány tragédia kell még ahhoz, hogy a duma képviselői elfogadják a családi erőszak megelőzéséről szóló törvényt? – teszik fel az interneten dühödten kérdésüket az orosz állampolgárok.

Oleg Szokolov hagyományőrző hadserege élén Napóleon szerepében. Kiélezett kérdések Fotó: Stringer . Forrás: Reuters

November 9-én délelőtt kilenc óra tájban a szentpétervári Mojka folyó rakpartján haladt egy taxi, és a sofőr arra lett figyelmes, hogy egy ember vízbe esik. Azonnal megállt. Még mielőtt az áradás elsodorta volna az illetőt, elkapta a kezét, kihúzta a folyóból. Aztán egyből rájött, hogy mi okozta a balesetet: a férfi tök részeg volt, nyilván ezért vesztette el egyensúlyát, ekkor csúszhatott a folyóba. Megjöttek a rendőrök, ők is érzékelték, hogy a megmenekülttől fölösleges bármit kérdezni. Levették a hátizsákját, és az egyik rendőr belenézett: két női kar és egy riasztópisztoly lapult benne. Azonnal máshogy kezdték szemlélni „a szegény részeg bácsit”.

Búcsúlevél

„Oleg Valerijevics Szokolov, a Szentpétervári Állami Egyetem történelem szakának professzora vagyok – ezt már egy józanabb pillanatában mondta el az előzetesbe helyezett a kihallgatóinak. – Mindenben együttműködöm önökkel.” A rendőrség ekkor már járt a lakásán, ahol rábukkantak egy lefejezett, karjától és lábától megfosztott női holttestre. A rendőrség történelem iránt érdeklődő nyomozói tudták, hogy ki ül velük szemben, hiszen Szokolov több történelemmel foglalkozó tévés vitaműsor résztvevője, szakértője. Feszülten várták az ő változatát a minapi gyilkosságról.

A professzor a következőket mondta el: másfél éve éltek együtt volt tanítványával, a 24 esztendős Anasztázia Jescsenkóval, aki az utóbbi időkben társszerzőként is feltűnt Szokolov különböző historikus műveiben. Mindkettő szenvedélye Bonaparte Napóleon személyisége és kora volt. Szokolovról mindenki tudta, hogy annyira szerelmes a francia császárba, hogy több társasági eseményen Napóleonnak öltözve jelent meg. Anasztázia pedig feleségének jelmezében tündökölt. Az ilyen hóbortjain túl a 63 esztendős professzor kiváló ismerője volt a napóleoni kornak, számos munkája megjelent, több nagyjátékfilm tudományos tanácsadója. Oroszországban ő hozta létre a korhű ruhákban eljátszott csatajelenetekre szerveződött mozgalmat, amelynek mára több tízezer tagja van. Ha Napóleon is szerepelt a rekonstrukcióban, természetesen lóháton ő alakította.

Franciaország is elismerte munkásságát: 2003-ban személyesen a köztársasági elnöktől, Jacques Chiractól vehette át a Francia Köztársaság Becsületrendjét. Francia állással is rendelkezett Oleg Szokolov: a Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés elnökének unokahúga által alapított jobboldali, lyoni székhelyű egyetemnek volt a professzora. Amikor kitudódott a gyilkosság, azonnal elbocsátották.

De mi is történt? November 7-én összevesztek Anasztáziával. A vita során Szokolov agyonlőtte párját. Miért kellett megkísérelni a holttest eltüntetését? Hiszen Szokolov elmondta azt is: terve szerint a folyóba szórja a maradványokat, ha végez, akkor otthon öngyilkosságot követett volna el. Már meg is tette az előkészületeket: kikészítette Napóleon-stílusú kabátját, amelyet annyi történelmi esemény felidézésén viselt. Megírta búcsúlevelét, amelyet el is helyezett a zsebében. Ezeket a rendőrök meg is találták.

A következő éjszakán – addigra beszerezte a nejlonzsákokat és a fűrészt – hozzákezdett az áldozat feldarabolásához. Ám ez még neki sem ment józanul, konyaktól alaposan berúgott. Második körét futhatta, amikor a folyóba esett, ugyanis a fej még nincs meg, amelyet a rendőrök a Mojkában nagy erőkkel keresnek.

Szokolov vallomását jelentősen kiegészítik az áldozat bátyjának szavai. Szergej szerint szerelemféltésből történt a gyilkosság. Anasztázia már rég tervezte, hogy elhagyja Szokolovot, akitől állandó gyanúsítási rohamokat kellett kiállnia. Így történt azon a napon is, ugyanis bátyja röviddel a gyilkosság előtt telefonon beszélt a húgával. Anasztázia elmondta, hogy most azért tört ki botrány, mert el akart menni egy volt csoporttársa születésnapi bulijára. Szokolov többször megütötte őt, elmondta mindennek, de a lány ennek ellenére távozott. Ám meggondolta magát, és telefonon közölte bátyjával, hogy hazafele tart. A többit a professzor elmondásából tudjuk.

Oleg Szokolov hagyományőrző hadserege élén Napóleon szerepében. Kiélezett kérdések
Fotó: Reuters

Féltékenységi roham

Ez volt a tragikus abszurditásában már-már hihetetlen bűncselekmény. De voltak ennek előzményei is. Szokolov professzor ellen több mint tíz éve, 2008-ban érkezett egy feljelentés, amelyet a Moszkovszkij Komszomolec népszerű moszkvai napilap meg is szerzett, és szó szerint közölt. A feljelentő akkor is egy volt tanítványa és szeretője volt. A féltékenységi roham akkor tört rá a történészre, amikor a lány közölte vele, hogy vége a kapcsolatuknak. Ekkor a professzor székhez kötözte, és agyba-főbe verte őt. Azzal fenyegette meg, hogy vörösen izzó vassal örökre megjelöli az arcát. A tanítványnak szerencséje volt, több nem történt, és azonnal a rendőrségre szaladt. De itt sem lett valódi fejleménye az ügynek. A hatóságok értesítették az egyetemet az esetről, szinte tanácsot kérve arról, hogy mit csináljanak az elkövetővel. Az egyetem vezetősége úgy vélte, hogy mégiscsak egy nemzetközi hírű oktatójáról van szó, és ha ebből látványos botrány kerekedik, az rossz fényt vet az egész intézményre. Így hát az eltussolás mellett döntöttek. Szokolov professzor meg kapott egy utolsó figyelmeztetést, és folytathatta kalandjait a csinos egyetemista lányokkal.

Halálos perpatvar

Több ezren írták alá azt a Vlagyimir Putyinnak – mint a szentpétervári egyetem egykori diákjának – szóló petíciót, amelyben azt követelik, az elnök járjon közben, hogy Moszkvában mielőbb fogadják el a családi erőszak megelőzésére szolgáló törvényt. A duma, ha rajta múlna, a végtelenségig elnyújtaná a megszavazását – ez a petíciót aláírók véleménye –, ugyanis a parlament is az orosz férfitársadalom lenyomata, amely mindent megtesz az ilyen ügyek elmismásolásáért. De ha létezett volna a nők családon belüli bántalmazását meggátló törvény, valószínűleg az sem mentette volna meg Anasztázia életét. Azonban másoknak kapaszkodót adhat a menekülésben a brutális férj vagy szerető elől. Most jó esély van arra, hogy még az idén megszavazza a duma a rendelkezést.

Mert súlyos kérdésről van szó. A konzervatív Vzgljad internetes honlap összeállítása szerint a gyilkossággal végződő családi konfliktusok aránya összehasonlíthatatlanul magasabb Oroszországban, mint máshol Európában.

A megszólaltatott családsegítő pszichológus szerint az országban átlagosan évi 15 ezer ilyen jellegű emberölés történik, amelyek áldozatai elsősorban nők, gyermekek és idősebb korúak. Vajon mennyi ideig tart, hogy a fejekben is változást érjenek el? – tette fel a kérdést a portál, amely idézett a rendőrséghez befutó hívásokból, amelyeket családi erőszak ügyében tettek. A hatóság részéről ezek többségükben cinikusak, a nők problémáit lekicsinylő, férfisoviniszta válaszok voltak. Egy segítségre váró, az életéért könyörgő hölgy a következő, „első díjas” feleletet kapta: „Asszonyom, akkor hívjon vissza, ha már megölték!”