Enni, inni, venni

Szemet gyönyörködtető karácsonyi fények, forralt bor, ínycsiklandó illatok és kézműves mütyürök. A legtöbbünknek valószínűleg ez jut eszébe a karácsonyi vásárokról. Ha valaki körülnéz a Vörösmarty téri és a bazilika előtti forgatagon túl Bécsben is, komoly meglepetéssel találkozhat: sógoréknál olcsóbb a kolbász, de a kerítés ott kínai csecsebecsékből épül.

Az árakban a Vörösmarty téri és a bazilika előtti vásár is követi a nyugati mintákat, ezért a külföldiek szerint egyik kínálat sem drágább az átlagosnál Fotó: Kurucz Árpád

Ugyanezt mondja egy kézműves ékszereket készítő mester is, akinek szintén rosszul jött, hogy nem egy halomban vannak a házacskák, inkább elszórva a tér sarkaiban vagy a Fashion Streeten egymás után a Petőfi Sándor utca kereszteződéséig. „A kézművesek most kiszorultak a térről” – mondja, és nem tudja, hogy ez a változás hogyan fogja érinteni az egymilliós bérleti díjhoz számított bevételi számokat.

Nagy Márta rendezvényszervező szerint egy karácsonyi vásár akkor igazán hangulatos, ha az kisebb faluként veszi körbe az embereket.

– Tapasztalható az elmúlt években bizonyos trend, hogy a szervezők próbálnak nyitni a vásárok hangulatán. Például Bécsben a városháza előtti kétutcás vásárt már évek óta korcsolyapálya és meseerdő veszi körül, hogy az egész városházateret kitöltsék. A bécsiek mégsem a

Christkindlmarktot szeretik a legjobban, hanem az Am Hofnál megrendezett vagy a spittelbergi vásárt – magyarázza a szakértő.

Az osztrák Gerd is egyetért Nagy Mártával, szerinte a Christkindlmarkt „csupa kínai bóvli”, és alig találni a fröccsöntött csodákon kívül igazi osztrák kézműves termékeket, ezért az igazi bécsiek inkább Spittelbergre mennek, amely az idén huszonötödik születésnapjának tiszteletére ráadásul szinte teljesen zölddé és bióvá vált, mivel előtérbe kerültek a fenntartható termelésből származó áruk és a vegyszermentesen termelt étel- és italalapanyagok.

Az árakban a Vörösmarty téri és a bazilika előtti vásár is követi a nyugati mintákat, ezért a külföldiek szerint egyik kínálat sem drágább az átlagosnál
Fotó: Kurucz Árpád

A Vörösmarty tér kuckós hangulata tehát eltűnt, a bazilika előtt azonban nem változott az elrendezés, így van esély arra, hogy a European Best Destinations közönségszavazásán ismét Európa legjobb karácsonyi vásárai közé válasszák. Tavaly a második helyet szerezte meg, és az idén is kínálja a hagyományos vásári ételeket, különlegességeket, illetve kézműves édességeket is. Az évek óta megszokott, ezerféle marcipánt árusító bódé például most is hosszú sorokat vonz. Egy cseh házaspár például arról beszél, hogy bár a prágai vásárt nagyon szeretik, de ilyen finom csokoládés, málnás és pisztáciás marcipánkülönlegességeket csak Budapesten kapnak, ezért minden évben ellátogatnak a bazilika elé. Az ár kapcsán ugyan megjegyzik, hogy közel ezer forint több édességért azért nem olcsó, de évente egyszer belefér.

Az árak tekintetében a Vörösmarty téri és a bazilika előtti vásár is követi a nyugati mintákat, ezért a külföldiek szerint nem drágább egyik vásár sem az átlagosnál. A magyar látogatók azonban elismerik, hogy inkább nézelődni jönnek ki, semmint vásárolni. Egy bőrdíszműves szerint nem az ár és a drágaság a fő oka annak, hogy jóval kevesebb a hazai vásárló, hanem hogy a magyarok hétvégénként kijönnek egy-egy délutánra, hétköznap viszont dolgoznak, ezért értelemszerűen a külföldiek sétálnak többet a vásárban, hiszen ők szabadságra jönnek Budapestre a hét minden napján.

Zsuzsanna férjével és testvérével sétálja körbe családi programként minden évben a budapesti vásárokat. Ő sokallja, hogy 3500 forintot kell fizetnie egy hot dogért, 2200-at a sült kolbászért, de a lángos is ezer forintba kerül, ha nem kér rá semmilyen cifrázást. De ha már sajtot, tejfölt, hagymát, esetleg szalonnát is szeretne, közel megduplázódhat az összeg. Ha minderre némi forralt bort is inna a család, akkor hárman bőven elköltenek 15-20 ezer forintot egy délután, és akkor ajándékokat nem is néztek. Erre az egyik vendéglátó bódé italmérője úgy reagál, hogy valóban nem olcsók a Vörösmarty téri árak, de a forralt bor decinként 300 forintért még mindig olcsóbb, mint a Műjégpálya mellett.

Bécsben évek óta a 3,50 euró az egységár. Ez idén némileg drágult, ma már a sült kolbászért és a grillezett sajtért 4,50 eurót kell fizetni a

Christkindlmarkton. A kisebb vásárokon még mindig egy euróval olcsóbb a legtöbb étel, forralt bor vagy puncs. A belvárosi hot dog hat euróba kerül, de azt többnyire virsli helyett kolbásszal töltik (méghozzá választható fűszerezésben), illetve teljes kiőrlésű, ropogós óriáskiflit lehet kapni az itthoni édeskés műpéksütemény helyett. A forralt bor szintén drágult némileg: négy eurót kérnek érte az árusok, de némi sétával könnyen találni 3,50-es árakat is. Ráadásul aki nem kedveli a forralt bolt, az almástól narancsoson át áfonyásig rengetegféle puncsízesítésből válogathat. Budapesten a pálinka kínálja magát választási lehetőségként (1200-1300 forint), illetve néhány helyen a forró csokoládé körülbelül a forralt borral egyező árban.

Bécshez képest azonban a budapesti forró csokit sokszor vizezik, a rá adott tejszínhab nem állati, hanem növényi eredetű, és a forró ital sokszor nem is igazán meleg, így a drágasága inkább bosszankodást okoz, mint „egyszer belefér” legyintést. Hasonló a helyzet a sült gesztenyével is: míg Bécsben tíz szemet kapni hat-nyolc euróért, addig itthon négy-öt szemet négy-öt euróért. Azonban míg az osztrákoknál papírhéjú, könnyen omló a gesztenye, itthon motkány módjára rághatja sokszor a vásárló, hogy kiderüljön, a csemege valójában kukacos.

A szomszéd fűje (fenyője ez esetben) mégsem mindig zöldebb. Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ igazgatója szerint a karácsonyi vásár feladata, hogy „megmutassa kulturális értékeinket, egyedülálló hagyományainkat”, illetve, hogy példaként szolgáljon a messze földön híres magyar vendégszeretetre. Éppen ezért évente írnak ki pályázatot az árusoknak, és csak azok kapnak bódét, akik megfelelnek a szervezők által előírt színvonalnak, amelybe nem fér bele, hogy kínai termékek kerüljenek a polcokra. Egy valódi bőrkabát pedig nemcsak a karácsonyi vásárban kerül 150 ezer forintba, hanem a belvárosi boltokban ugyanúgy, legyen szó akár Budapestről, akár Bécsről.

Az osztrák fővárosban ezzel szemben bőven találni olcsó utángyártott minőséget, ezért a bécsiek nem véletlenül keresik a helyi kézművesek termékeit, sőt hajlandóak akár fizetni is Leopoldstadt új vásárában (Alm Advent) például két euró hozzájárulást, hogy biztosan helyiekkel találkozzanak. Nem igaz tehát, hogy a Vörösmarty tér kicsit sárgább vagy savanyúbb, de legyünk rá büszkék, hiszen magyar. Valóban kellemesebb ugyanis úgy sétálni, hogy az embert nem heringként nyomják össze az ezer nyelven beszélő turistacsapatok, hanem mosolygós párokkal lehet együtt enni és inni a hosszú fapultnál. A hangulatot hiányolva pedig úgyis a bazilika elé fogunk vetődni, ahol a kulináris élményeken kívül aligha lehet majd ellenállni az éves macigyűjteményt idén is gazdagító szőrmókoknak.