– Nem szeretném magamnak vindikálni a magas látogatottsági számot. Régen az emberek együtt éltek a kultúrával, de ma is kíváncsiak a színház, a film szereplőire, az ország eseményeire. A fotónak nagy a vonzereje, amit az is bizonyít, hogy a World Press Photo kiállításnak is rengeteg látogatója volt. Amikor gyakorló riporter voltam, gép nélkül nem mentem sehova, aztán 61 évesen abbahagytam a fotózást. Nem akartam időskoromban is fényképezőgéppel szaladgálni. Letettem a gépet, képszerkesztő lettem, és alapítottam egy fotóügynökséget. Később nagyon beteg lett a férjem, és az utolsó időkben szeretetotthonba került, ahol mindig az ágya szélén ültem. Egy nap elővettem a telefonomat, és elkezdtem a semmit fotografálni: a szobába bejövő fényt, a ráncot a paplanon. Akkor jöttem rá, hogy hiányzik a fotózás. Megmutattam a képeket az állandó kurátoromnak, Szarka Klárinak, aki azt mondta, hogy most nyílik egy tárlat, adjak öt képet, kiállítja. Idén tavasszal a Műcsarnok művészeti vezetője, Szegő György kért fel életmű-kiállításra. Nem akartam azokat a képeket megmutatni, amelyeket a közönség már látott, inkább visszavettem a fényképezőgépet, és készítettem 57 portrét, melyek nem arcképek, hanem a véleményem az emberekről. Azokat kerestem meg, akik számomra fontosak, akik jelentenek nekem valamit a színpadon, a zenében vagy az irodalomban. Szűcs Nelliről és Trill Zsoltról nagyon szép közös kép készült. Lefényképeztem Vecsey H. Miklóst, ifj. Vidnyánszky Attilát, Szirtes Ágit, Béres Ilonát, Halász Juditot. Tordai Terit elvittem abba az iskolába, ahol az Esős vasárnapot forgatták. Megkerestem a Csordás ikreket is, akiket 1955-ben fotóztam le. A négy testvért az állam nevelte, mert a családnak már volt két másik gyereke. Azt a pillanatot örökítettem meg, amikor hároméves korukban a négyes ikrek először találkoztak a szüleikkel. Több mint hatvan év után megtaláltam és újra lefényképeztem őket. Sajnos ma már csak hárman élnek. A fotójuk a kiállításon és a megjelenő könyvben is benne lesz. Nemrég az Örkény István Színház társulatát fotóztam. Nagy munka volt. Ma is sokan megkeresnek, hogy készítsek képet róluk, egyelőre nem vállalom, de ha érzem a hiányát, akkor folytatom a portrékat. Meglátjuk, milyen sikere lesz a kiállításnak. Nagyon izgulok.