Párhuzamos emlékezet

Zrínyi Miklós 1566-ban egy hónapon át tartotta a sokszoros túlerővel szemben a szigetvári várat, ám a csata a védők hősi halálával végződött. A török hadakat irányító, az ostrom alatt életét vesztő I. Szulejmán szultán emlékére épített zarándokközpont maradványait az elmúlt években tárták fel. A nagyszabású tervek új kiállítóhelyek építéséről szólnak.

A turbéki türbe és környezete 1664-ben (A háromdimenziós rekonstrukciót szerkesztette Pap Norbert és Kitanics Máté)

A szultán hatvanezres serege 1566. augusztus 5-én kezdte ostromolni Dél-Dunántúl legjelentősebb erősségét, amelynek élén a híres hadvezér, Zrínyi Miklós állt. A gróf a bécsi udvartól nem számíthatott segítségre, mindössze 2300 katonából álló – horvát és magyar végvári vitézekből verbuvált – sereggel készült I. Szulejmán ellen. A korban legmodernebb olasz bástyákkal és vastag falakkal kibővített Szigetvárt irányító Zrínyit a szultán a legendák szerint fenyegetésekkel és ígéretekkel többször próbálta megadásra kényszeríteni – állítólag Horvátország koronáját is megígérte neki –, ám a kapitány a rettentő túlerő dacára sem tárta ki Szigetvár kapuit.

Híres „kirohanása” komoly zavart okozott a törökök soraiban, akik csak hosszas küzdelem – és Zrínyi Miklós halála – árán jutottak be az erődbe. A török veszteségeket fokozta, hogy a lőporraktár éppen akkor robbant fel, amikor a győztesek bevonultak a várba. A Szigetvárt romba döntő tüzes csapda több ezer katona életét követelte, ezzel a törökök vesztesége körülbelül 25 ezer főre emelkedett. A hagyomány szerint a szultán néhány nappal a vár elfoglalása előtt hunyt el, de a kutatás a közelmúltban tisztázta: mindössze 12 órával halt meg korábban, mint Zrínyi.

Elveszett zarándokközpont

Az elmúlt hét évben hazai és nemzetközi tudományos együttműködés keretében folyt a Szigetvár melletti Turbékon a hódolt Magyarország egyedülálló létesítményének, I. Szulejmán szultán sírkomplexumának kutatása. A vizsgálat a Pécsi Tudományegyetem kutatóinak munkájával indult Pap Norbert vezetésével, és az elveszett zarándokközpont azonosításához vezetett. 2015-től Fodor Pál vezetésével az MTA kutatói is bekapcsolódtak a munkákba. Az eredmények láttán a kormány 2017-ben döntött az épületmaradványok és környezetük állami kézbe vételéről, a kutatások 2019 végi lezárásáról, illetve a leendő kulturális-turisztikai központ tervezéséről és az ehhez szükséges forrásokról.

– Tisztáztuk, hogy az 1566. szeptember 7-én hajnalban meghalt uralkodó halálának helyét valószínűleg megjelölték a következő év tavaszán

– tájékoztat a kutatást irányító Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. – Azonban a munkaerő- és építőanyag-hiány, valamint a Szigetváron fontosabb erődítési munkálatok miatt csak jóval később álltak neki az emlékezeti komplexum felépítésének: valamikor 1574 körül készült el a türbe, azaz a sírkápolna, és a többi épület felépítése még évekig eltartott. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy eleve zarándokközpontnak épült: politikai mobilizációs szerepe volt – mutat rá Pap, aki szerint az elkészült zarándokközpont 1577-től fogadhatott látogatókat, és 1686-ig biztosan betöltötte ezt a szerepét.

A zarándokközpont első vezetője, Ali Dede al-Bosznavi alapvető szerepet játszott a komplexum kialakításában. Az iszlám időszámítás szerinti 1000-re és egyben a végítéletre várva az utolsó, végső összecsapásnak látta az Oszmánok és a Habsburgok küzdelmét. Teljes munkássága az Oszmán-ház végső küldetésének, legitimációjának szolgálatával telt. Személyes jó viszonya volt III. Murád szultánnal, így került el Mekkába is, ahol Ábrahám próféta síremlékének felújítását felügyelte. Végül egy hadjárat során, Szolnokon halt meg imádkozás közben: testét Szigetvár mellett temették el, valószínűleg a szultáni síremlék közelében. Pap Norbert azt mondja, eddig még nem találták meg a sírt, de gyanítják, hogy merre keressék.

Dervisek a szőlőhegyen

Az oszmán hatalom demográfiai erőtlensége miatt – nem volt elég idetelepíthető ember – olyan anomália is kialakulhatott a településen, hogy Vidóczi Fábián katolikus pap itt alakította ki plébániáját a XVII. század közepén. Innen szervezte újjá aztán a katolikus hitéletet a Dráva mentén – azaz nem csak muszlim vallási központ volt a hely, a katolikus megújulásban is szerepet játszott. Turbékra délszláv katolikusok is beköltöztek, az ismert nevek alapján a muszlimokhoz hasonlóan jórészt Boszniából érkeztek.

A turbéki türbe és környezete 1664-ben (A háromdimenziós rekonstrukciót szerkesztette Pap Norbert és Kitanics Máté)

A jelenleg szőlőhegyként ismert helyen egykoron északnyugat–délkeleti tengely mentén sorakoztak egymás mellett az épületek: az eredetileg L, majd U alakúvá bővített derviskolostor, a dzsámi és a türbe. Utóbbitól északra helyezkedett el a katonai barakk, más néven kaszárnya. Ezeket palánkerőd övezte, amelynek a kapuja eredetileg délnyugatra, majd 1664-et követően északnyugatra nézett. A civil lakosság az erődtől délre lakott, legalábbis a település alapítását követő években.

– Feltehetően ez utóbbi sokat fejlődött a központ mintegy 110 éves fennállása alatt – véli Pap Norbert, aki szerint 2019 őszének legnagyobb eredményei közé tartozik, hogy az elmúlt két hónapban megkezdték a keresztény városrész kutatását. A szulejmáni sírkomplexum feltárását nagyrészt befejezték, a keresztény városrész feltárása azonban még évekre adhat feladatot. Ez fontos, mert utóbbi megváltoztatta a hely narratíváját – „keresztényiesítette”.

– A vizsgálatok legelején tartunk. Annyit látunk, hogy a keresztény városrészből előkerült eddigi leletek megjelenésükben nagyon hasonlóak ahhoz, mint amit a türbekomplexum helyén találtunk: építőanyagok törmeléke, ezüstpénzek, kisebb használati fémtárgyak. Az azonban biztosnak tűnik, hogy a muszlim város és a türbekomplexum drága és nagy épületeivel nem voltak összevethetők a keresztények házai. A négyhektáros területnek eddig a töredékét vizsgáltuk át. Még sok minden előkerülhet – bizakodik a pécsi egyetem professzora.

A zarándokközpont életében a legjelentősebb látogatás 1683 nyarán történt. Ekkor jött Turbékra Kara Musztafa nagyvezír 4000 lovassal, hogy Bécs tervezett bevétele előtt a nagy szultán szellemétől nyerjenek erőt. Mint tudjuk, a lelki feltöltekezés nem volt valami sikeres, mert a nagyvezír seregét Sobieski János lengyel hadai megfutamították. Ezzel megindult a kegyhely gyors hanyatlása, és néhány év múlva, 1688 és 1692 között bekövetkezett pusztulása. A Szent Liga csapatai, főként a nyugati haderőhöz tartozó egységek hosszú blokádja alatt a település leégett, lakói kénytelenek voltak elköltözni. A muszlimok és a keresztények – egyébként szinte mindnyájan délszlávok – elmenekültek békésebb vidékekre. A türbét és a dzsámit felszentelték keresztény kápolnának, ezzel mintegy sprirituálisan is visszafoglalták a területet az iszlámtól a keresztény Európának. Miután a komplexum elemei épületként haszontalanná váltak, anyagukat a berendezkedő Habsburg-hadsereg hasznosította.

A helytállás múzeuma

A feltárásokkal párhuzamosan a nevezetes helyeken meglévő bemutatóhelyek bővítését és újak építését tervezik. A szigetvári vár kiállítását már a pécsi kutatók alakították ki, amely az 1566-os ostromra és Zrínyi Miklósra emlékeztet, a fejlesztésével kapcsolatos program jelenleg is tart. Ugyanitt kamarakiállításon a jövő nyárig megtekinthetők a turbéki ásatás válogatott leletei. Kormányhatározat szól arról, hogy a magyar hősiesség vagy helytállás múzeuma létesüljön a helyszínen – egyelőre még nem indult el a koncepció kidolgozása.

A harmadik tervezett fejlesztés a Szulejmán Türbe Múzeum, amely főként a szulejmáni sírkomplexumot mutathatja be a szőlőhegyen. Pap Norbert úgy gondolja, hogy ez utóbbiban talán célszerű lenne Szulejmánt Zrínyivel, Ali Dedét pedig Vidóczival párban bemutatni. Meggyőződése, hogy a szultánra irányuló nemzetközi figyelem Zrínyi Miklós ismertségét és elismertségét is erősítheti. Magyar szempontokkal és magyar gondolkodásmóddal lehet így gazdagítani egy világtörténelmi személyiség élettörténetét.