Szatyor az árban

Velencét évente 36 millió turista látogatja. Ha kell, térdig érő vízben szelfiznek, amíg az eldobált szatyrokat békésen elviszi az ár.

Velence, 2019 novembere. Egy távol-keleti nő hősiesen harcol az elemekkel: combközépig hajtott nadrágban gázol az árvíz által elárasztott Szent Márk téren, kezében bevásárlótáskák, hóna alatt óriási Louis Vuitton szatyor. Mondhatnánk, hogy a világ előbb pusztul el, mint hogy megszűnjön a fogyasztói kultúra, de a fotó nem csak erre a szomorú és egyúttal groteszk tényre hívja fel a figyelmet.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) hétfői jelentése szerint egyre inkább álomszerű a párizsi klímaegyezményben kitűzött másfél-két Celsius-fokos globális felmelegedés. A jelentés azt vizsgálta, mekkora a szakadék a valós szén-dioxid-kibocsátás és a beütemezett emissziós célok között. A helyzet egyre tragikusabb: a légköri szén-dioxid mennyisége évről évre rekordot dönt. A kormányoknak ötszörösére kell növelniük kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseiket, ha teljesíteni akarják az egyre elérhetetlenebbnek tűnő másfél fokos célt. A mostani vizsgálat szerint még akkor is kétszer ekkora lesz a felmelegedés az évszázad végéig, ha az egyes országok betartják a jelenlegi ígéreteket.

A nagy gazdaságok persze csak szóban hangoztatják bolygónk, környezetünk és a következő generációk érdekeit, de egyáltalán nem sietnek, ha a kibocsátás csökkentéséről van szó, hiszen az visszaesést és jelentős profitkiesést jelentene. A húsz leggazdagabb országból 15 még az időpontot sem tűzte ki, hogy mikor érné el ideális esetben a zéró emissziót. Az elmúlt évtizedben átlagosan évi 1,5 százalékkal nőtt a kibocsátás, 2018-ban pedig odáig jutottunk, hogy a növekedés 3,2 Celsius-fokos felmelegedést vetít előre a XXI. század végéig.

Fél fok persze nem számít, gondolhatnánk, ám pont ennyi kell ahhoz, hogy például az északi féltekén egyelőre ritkán előforduló szélsőséges hőhullámok valószínűsége ötven százalékkal nőjön. Számít a halpopuláció alakulásában, a mezőgazdasági ültetvények terméshozamát is befolyásolná, és a fajok kipusztulásának ütemét is felgyorsítaná, nem beszélve a sarki jég és az üvegházhatású metánt tartalmazó permafroszt olvadásának gyorsulásáról.

Távolról nagyon úgy tűnik, hogy a riogatás az emberekben kétféleképpen csapódik le: az egyik típus klímadepresszióba esik, a másik pedig még vadabbul kezd fogyasztani.

A szorongók egy része minden alkalmat megragad arra, hogy hangoztassa nézeteit, és a környezeti válság magyarázatként szolgál döntéseire: minek vállaljak gyereket? Minek vegyek házat, takarékoskodjam, aggódjam a holnapon, amikor úgyis minden összeomlik? Esetleg csatlakozik az olyan mozgalmakhoz, mint a műanyagmentes hónapok, ám utólag belátja, hogy jóval többet költött, noha majdnem ugyanannyi hulladékot termelt, és még többet fogyasztott, mint más hónapokban, hiszen a cégek a tudatosságból is remek üzletet faragnak: lehet rendelni pólót száz százalék poliészterből Greta Thunberg arcképével Kínából légipostával, hogy érezzük és kimutassuk, hogy hova tartozunk ideológiailag. Lehet venni nem túl tartós, ám újrahasznosított anyagból készült telefontokokat kettőt fizet, hármat kap akcióban – minden hangulatra és alkalomra.

A fekete péntekkel elindult a karácsonyi őrület is: arany- és ezüstvasárnap helyett kezd beszivárogni a köztudatba a kiberhétfő (Cyber Monday), azaz a fekete pénteket követő hétfő, amely szintén az USA-ból származik, és arra épít, hogy a pénteki és hétvégi bevásárlókörútjukat követően az emberek hétfőn online folytassák a vásárlást a munkahelyükön. Az Egyesült Államokban már megjelent a szürke csütörtök is, és a boltok egy része pedig már a hálaadás estéjén kinyit, hogy megelőzze versenytársait.

Velencében 1966 óta nem volt olyan magas a víz, mint most, ám az élet ettől nem állt le: több bolt, hotel és étterem megpróbál így is működni, és a turisták sem tűntek el. Szimbolikus módon percekkel azután öntötte el fennállása óta először a Venetói Regionális Tanács épületét az árvíz, hogy a képviselők megszavazták, nem tesznek semmit a klímaváltozás ellen. Az ötvenezres olasz várost évente 36 millió turista látogatja. Ha kell, térdig érő vízben szelfiznek, amíg az eldobált szatyrokat békésen elviszi az ár.