Változó világ? Ebben a fotóművésznek ezer témát adó korszakban érdemes egy pillanatra elcsendesedni. Mert hiába lát többet (élesebben?) az objektív, a fotómasinát kezelő szem nyugalma a döntő. A térlátás akár csak dokumentumszerűen rögzítő, akár drámai vagy humoros kalandja. Amely ritkán épül a véletlenre, inkább jól meggondolt, megannyi töprengés révén kialakult alkotásmódra. Képzeletben megszerkesztett tudatosságra.
Szinte mindegy, hogy mi a téma – portré, utazás, városkép, táj, emberi kapcsolatok, természet –, ha az alkotó ebbe az általa kiválasztott mikrovilágba bele tudja látni egy nagy egész esszenciáját, nyert ügye van. Hiszen a tömörítés, akárcsak más műfajban, a fotóművészetben is a lényegre törekvés eszköze.
A történelmet-társadalmat s nem kevésbé önmagát kifigurázó gesztussal ezúttal is a mester, Tóth József Füles viszi a prímet. A hétköznapi egyszerűséget hősi pózba emeli, ugyanakkor avval, hogy a magasban lévő hét vezér szoborcsoport előtt (Hősök tere) hét piros munkás takarítja a havat, a régmúltat meghatározó szín veszélyeire is figyelmeztet (A hét vezér). A „trón” igazságossága? A gyerek és a gyereket mai önportréval „megemelt” felnőtt ugyanazon a háromkerekű biciklin ül (Mégiscsak több van nekem egy kerékkel).
Más módon, inkább a művészfotó kissé exkluzív keretén belül maradva, ugyanehhez a filozofikus irányzathoz tartozik Maczkó Erzsébet Káosz és rendje – a földgömbbe rajzolt szertefutó érháló Szent Istvánt takarja. Hupján Attila szellemesen nyújtott horizontális ligetfotója inkább csak a címe szerint illik ebbe a kollekcióba (Válaszutak). Viszont az absztrakt fényképnek is fölfogható Borza Teréz-mű, a Fényátadás az éjfeketét áttörő, feljövő narancs-barna holddal létfilozófiai töprengésnek is elmenne.
A fával és bokrokkal ékesített, lebegő, ám kissé felhős ég átszellemített háttér Mándi Emese kecsesen mozgó nőalakjaihoz (Tánc). Az alakokat a kompozíciós erő mozgatja, az elkápráztató mindenséggel szemben épp a törékeny emberi test kerül a középpontba. A mozdulat kecsességét rögzíti Németh Andrea műve, amely egyben az alkotó derűt vászonra vivő piktor kitárulkozása (Tóth Annamária festőművész). Szél Ágnes zöld-sárga organikus fotóján (Változó világ 1) a hajladozó fűszálak és lepkék násztáncában a bozsgó természet él.
