A fauvizmus, a színek keverés nélküli intenzitására építő kolorista festői irányzat olyan nemzetközi tekintélyekhez köthető, mint például Henrie Matisse és André Derain. A huszadik század elején létrejött művészeti csoport mindössze néhány évig létezett, mégis számos festőművészre, köztük jó néhány magyar alkotóra hatott. Többek közt Czóbel Bélára, akit maga Matisse is nagyra tartott, és Friedrich Ahlers-Hestermann Pause vor dem dritten Akt című könyvében a vadak (fauve-ok) egyik legvadabbjaként emleget; de Berény Róbert, Perlrott Csaba Vilmos és sok más hazai művész került még a hatása alá, köztük írásunk főszereplője, Ziffer Sándor is. Az egri születésű Ziffer a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, majd rövid ideig Münchenben, utána pedig Hollósy Simon magániskolájában folytatott tanulmányokat. Járt később Párizsban, Berlinben, ahol megismerkedett az expresszionizmussal, több nagy európai nagyvárosban is kiállították képeit. 1918-ban végleg Nagybányára költözött, a nagybányai művésztelep második nemzedékének kiemelkedő tagjaként tartja számon a művészettörténet.
A vadak művészetével, a posztimpresszionista törekvésekkel 1906-os párizsi útját követően került szoros kapcsolatba, alkotásaiban ekkortájt számos festői irányzat, egyebek mellett a fauve-ok módszere és a szecesszió vonalkultúrája szervesült. Művészi jelentőségére a Magyar Nemzeti Galéria 1996-os, Nagybánya művészetét körüljáró tárlata és a 2006-os, Magyar Vadak című nagyszabású kiállítása irányította rá újra a figyelmet. A székesfehérvári Deák Gyűjteményben rendezett tárlat magát Ziffert helyezi a fókuszba, s mindezt egyedülálló módon, közgyűjteményekből származó képek kiállítása mellett jó néhány magángyűjtőtől kölcsönzött alkotás bemutatásával teszi. Köszönhetően a neves magángalériák közvetítésének. Mivel az életmű, a mintegy másfél ezer festmény nagy része Romániában, továbbá Magyarországon, Németországban, Izraelben és Franciaországban található, mindez komoly teljesítménynek mondható. A közel hatvan művet felsorakoztató kiállítás Ziffer különféle korszakaiból válogat. Párizsi és nagybányai képek, tájképek, városképek, csendéletek és önarcképek egyaránt helyet kaptak a tárlaton. Színhatása és sajátos perspektívája miatt különösen érdekesek falusi és városi látképei. Fontos mű a Csendélet gipszfejjel és macskával című önreflexív alkotás, melynek középpontjában a székre fektetett, magáról mintázott szoborfej és az azt bámuló macskája látható.
