Fotó: Bábszínház/Éder Vera
Szilágyi Bálint rendező ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik hajlamos azt hinni, hogy az Esti Kornél remekmű. Ludasak ebben az irodalomtörténészi himnuszok, valamint Esterházy Péter „Kosztolányi a bátyánk” kijelentése és utolsó nagyobb szépirodalmi műve, a Kosztolányi-rokonságot vállaló Esti. A sokszor idézett, tetszetős paradoxonra hivatkozva – „Jaj, mily sekély a mélység / és mily mély a sekélység” – az életmű lelkes méltatói felmentik az írót a vulgáris Freud-értelmezés, az ember, a világ, a társadalom viszonylag leegyszerűsítő bemutatásának vádja alól. Amit az újabb tanulmányok, köztük Háy János rendhagyó irodalomtörténete, már nem hagynak szó nélkül.
Kosztolányi valóban el tudja hitetni a nem irodalmár közönséggel, hogy ő mindig a legfontosabb kérdésekről beszél: életről és halálról. Azt üzeni, hogy mivel a lét véges, nem érdemes semmit a szívünkre venni. Ezt hangsúlyozza színpadon a Müpában nemrég nagy koncertet adó Esti Kornél együttes Nem kár című dala: „Kib…m a szívemet a p…ba”. Nemzedéki vallomásról van szó, amelyet az idősebb Kosztolányi-rajongó korosztály némi fejcsóválással fogad. A fiatalok pedig – a színlap ajánlása szerint 16 év felett – valószínű, utánanéznek a szerzőnek, a könyvnek. (Az alternatív rockegyüttes több mint hetvenezer követőt számlál.) S ha így lesz, megérte színre vinni az Esti Kornélt a 2017-ben megnyílt, a legendás bábművész nevét viselő, spártai körülményeket biztosító Kemény Henrik Teremben.
(Esti Kornél, Budapest Bábszínház. Bemutató: 2019. december 10.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!