Vad és szertelen

Füstös klubhangulatot idéző bebopot, swinget, funkot és folkelemeket felsorakoztató, de számos egyéb zenei hatást, köztük keleties dallamokat is magában rejtő lemezt jelentetett meg 2019-ben a Dzsindzsa. A kétezres évek közepén alakult triónak ez a negyedik lemeze, ha a francia Pulcinellával közös Panthers’ Play című korongot is hozzávesszük a teljesen önállóan rögzített albumok sorához. A zenekar tagjai mindannyian profi, kipróbált zenészek, akik számos egyéb formációban is játszanak. Weisz Gábor szaxofonos, zenekarvezető – akinek 18 kompozíciót köszönhetünk a 19 számos lemezen – a kortárs hazai jazz egyik megkerülhetetlen alakja. Hock Ernő bőgős és basszusgitáros – akinek ezúttal egy kompozíció fűződik a nevéhez – és a trió dobosa, G. Szabó Hunor úgyszintén a hazai jazzélet kiválóságai.

De a jazz mellett számos egyéb műfajban is kipróbálták magukat, ami a Dzsindzsa zenéjén is érződik. Hock és az új lemezen trombitásként közreműködő Meggyes Ádám szoros kapcsolatot ápol a hiphoppal. Hock basszus poszton játszott Bankos, a magyar rap megkerülhetetlen figurájának élőzenés koncertjein, Meggyes pedig a Sena- és az Irie Maffia-lemezeken való közreműködése mellett a Fővárosi Rapcirkusz rendezvénysorozat zenei rendezőjeként és karmestereként is ismeretes. Weisz Gábor is közreműködött az Irie Maffiánál és Senánál, Hock és G.

Szabó pedig oszlopos tagjai a nagy sikerű The Qualitons nevű magyar funkzenekarnak.

Mindezek mellett számos egyéb zenei projektbe is bedolgoztak. A Dzsindzsa számukra igazi örömzene, ami a korábbi felvételeiken és a Ne aggódj!! című új CD számain is érződik. Sajátos kortárs jazz, amibe bármi belefér. Eklektikusnak mondhatnánk a legfrissebb albumot, ha kicsit is szervesülnének a lemezen hallható zenei hatások, ennek hiányában azonban virtuóz előadásmódú stíluskavalkádként aposztrofálhatjuk. Ezt viszont, mivel jól érezhető, hogy Weiszék dalokban, önmagukban megálló kompozíciókban, nem pedig lemezben gondolkodnak, nem róhatjuk fel nekik. A Dzsindzsa tehát továbbra is hű a nevéhez és önmagához. Sokrétegű, játékos, olykor nehezen érthető, de az öncélúságot elkerülő, alapvetően a vájt fülű jazzkedvelőknek szóló, de talán az avatatlan hallgatók számára sem közömbös jazzlemezt tettek le az asztalra. Weisz olykor fuvolán és sípon is játszik az albumon, Hock pedig ide-oda cserélgeti a bőgőt és a basszusgitárt, miközben G. Szabó megbízhatóan alapoz. A Ne aggódj!! a 2016-os

Fuss című korong szerves folytatása, de annál sokkal harsányabb, szertelenebb és vadabb.

A hagyományosabb jazzelemek, az egyszerű, repetitív dallamok és a kísérletező megoldások egy­aránt megtalálhatók rajta. A CD egyetlen hátránya a hossza, töménysége okán ugyanis képtelenség elejétől a végéig, egyben végighallgatni a több mint hetvenperces anyagot.

(Dzsindzsa – Ne aggódj!! PrePost Records, 2019)