Pariban a tankkal

A felvételik időszakában megnövekszik a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához (Manyszi) érkező azonos kérdések száma. A 8. évfolyamosok számára összeállított magyar nyelvi feladatlap egyike az volt, hogy ki kellett egészíteni egy-egy testrész nevével a szólásokat, a következőket: …….. jön ki, ……. húz vele, kimutatja a(z) ……. fehérét. A megoldások: a könyökén jön ki, azaz unja; ujjat húz vele, azaz kötözködik, beleköt valakibe, bosszant valakit; kimutatja a foga fehérét, azaz elárulja a gonosz szándékát. Többen is érdeklődtek az iránt, hogy van-e olyan szólásunk, hogy a fülén jön ki. Nos, a rendelkezésre álló szólástárak alapján ilyen nincs. A szólás – mint közismert – megcsontosodott kifejezésegység, amelyet nem lehet megváltoztatni. A kivétel természetesen itt is erősíti a szabályt, manapság már mindenki azt mondja, hogy összerúgják a port. Ez keveredés, a következő szólásoké: összerúgták a patkót, valamint rúgják a port.

Előfordul, hogy ugyanazon szólás jelentéseként a szólásgyűjtemények némileg eltérő jelentést adnak meg. Például: Jó órában legyen mondva. Erre a következő magyarázatokat kapjuk: közlést bevezető babonás mondásként: azzal, hogy beszélek róla, nem szeretném megváltoztatni a dolgot

(O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások).

Óhaj, kívánság kifejezésére: bárcsak úgy maradna, ahogy mondom! (Bárdosi Vilmos: Szólások, közmondások eredete). Szerencsére (Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára).

Gyakran az is megtörténik, hogy a szólásban szereplő régies, archaikus szót értelmesítik, az úgynevezett népetimológiával hozzá hasonló szóval helyettesítik. Például: Közös lónak túrós (túros helyett) a háta. A túr szavunknak mint szlovén jövevényszónak a jelentése fekély, sebhely. A Czuczor–Fogarasi-szótár meghatározása szerint pedig ’dörzsölés, feltörés által támadt gennyes, rutságos seb az igás, hámos, nyerges állatok testein, főleg nyakukon, hátukon, vagy szügyükön’. Természetesen szótőként elavult, az -s képzős alakja viszont él a szólásban abban az értelemben, hogy a közösen használt dolgok hamar tönkremennek; az emberek nem figyelnek, nem vigyáznak a közösre úgy, mintha az kizárólag sajátjuk lenne.

Maguk a nyelvhasználók is gyakran felfigyelnek az efféle tévesztésre, a következő kérdés érkezett a Manyszihoz: „Azt beszélik, fasírtban van egymással Meghan és Katalin hercegné. Helyesen nem úgy lenne, hogy faséban vannak egymással? Nem értem, miért fasírtot írnak-mondanak.” Igaza van a kérdezőnek, és a fent említett ok miatt mondanak fasírtot. Az etimológiai szótár tanúsága szerint a fasé bécsi német eredetű szó, fosché, melléknévként (valakire) mérges, bosszús, főnévként nézeteltérés, viszály a jelentése. A magyarban főnévi szerepű. A városi nyelv bizalmas árnyalatú szava. Szigligeti Ede Szökött katona című színművében is előfordul: „Aztán ne akarjon mindig francia szókat mondani, ma is halálra szégyelltem magam: azt mondá mama: »Gróf Cinege fachirtba jött Pityóka bárónéval«, ahelyett: »Fachéba jött«. – Aztán ne kacagjon olyan parasztosan, hogy valamennyi rossz foga kilássék; csak minden lépten kirí magából, hogy kovácsné.” Tehát a „fasírtban van valakivel” vagy szótévesztés, vagy tréfás ferdítése a „faséban van valakivel” szerkezetnek.

A jelentése: haragban, rossz viszonyban van vele.

A rádióban a sportolók és az edzők gyakran mondják, hogy partiban voltunk az ellenféllel a pariban voltunk helyett. Ez is szótévesztés, a pariban van sportnyelvi jelentése: egyenlő az állás, döntetlen a mérkőzés. Az olasz eredetű főnévnek semmi köze a partihoz. A pari etimológiailag azonos a közgazdasági nyelv latin eredetű paritás szavával, jelentése: egyenlő, egyforma arány. Más szövegkörnyezetben is találkozhatunk vele, így például egy autó képességeinek bemutatása során olvasható a következő: Még egy orosz tank ellen is pariban van a lánctalpas Duster.