Üres a ház, gyere törj be

Egyre több az amatőr lakberendező, aki dizájnos (vagy annak vélt) otthonát szívesen mutatja meg a ­Facebook közönségének. Nem gondolnak azonban arra, hogy milyen veszélyeket rejt az ész nélküli megosztás. A hazai nethasználók értékeik biztosítását tekintve határozottan tudatosak.

Fotó: Szerényi Gábor rajza

Amerikában az év legdrágább műsoridője minden évben a Super Bowl szünete. Néhány éve óriási megdöbbenést keltett, amikor a hamburgerek és mobiltelefonok tömegében egy biztosítótársaság betörőt reklámozott. A 15 másodperces kisfilmben egy valódi otthon szerepel, amelybe a tolvaj az interneten megszerzett információk segítségével tör be. Matt és Shannon Moskal számos személyes adatát osztotta meg ugyanis a közösségi felületeken, így azokkal könnyen vissza lehetett élni. Mikor a rabló észrevette, hogy a pár másik városból posztol, játszi könnyedséggel betört a házukba, majd a holmijaikat nevetséges áron adta tovább online.

A reklám komoly visszhangja nyomán a felhasználók kezdtek ráébredni, hogy bármit posztoljanak a Facebookra, Twitterre, illetve az egyéb közösségi platformokra, azt többet törölni nem tudják, és szerencsétlen esetben igen negatív következményekkel járhat egy-egy rossz pillanatban elkapott kép. A HR-menedzserek például alapbeállításként ellenőrzik a jövendő kolléga közösségi profilját, és ha találnak egy néhány évvel ezelőtti alkoholmámoros képet, akkor szinte biztos, hogy az illető búcsút mondhat álmai állásának.

Ha viszont valakiről semmi nincs fenn, azt is gyanúsnak tartják, mert akkor valószínűleg szintén nem tudja kezelni a közösségi média biztonsági beállításait, ezért inkább nem is tölt fel magáról semmit. A munkavállalók így kénytelenek voltak megtanulni, hogy gondolják meg kétszer is, milyen negatív témájú képeket osztanak meg. Ezek számaránya az évek során folyamatosan csökken. A felhasználók azonban nem eléggé ijedtek meg, kevesen gondolnak arra, hogy ha különösebb korlátozás nélkül tesznek közzé magukról információkat, azt akár személyiséglopáshoz is fel lehet használni, vagy éppen az illető otthonának kirablásához.

Fotó: Szerényi Gábor rajza

Szaporodnak ugyanis a különféle lakberendezési csoportok. Maga a szakma sem idős, rengeteg tévhit kering körülötte, sokan nem tudják, mi a különbség a belsőépítész és a lakberendező között, vagy úgy vélik, a lakberendezés csak díszpárnák rakosgatásából áll. Így a profikat és amatőröket is tömörítő csoportokban számos jó és kevésbé jó enteriőr tűnik fel – hol büszkélkedés céljából, hol pedig tanácskérés végett. A közösség legnagyobb százaléka reagál pozitívan vagy kevésbé pozitívan egy-egy posztra, de nem mindenki szólal meg. Az adminok szerint egy több száz fős csoportnál nem is lehet követni, ki szólt egyáltalán hozzá bármely témához, és ki az, aki csak olvasgat.

Balogh Éva, a Lakberendezési inspirációk csoport kezelője megpróbálja előzetesen szűrni a jelentkezőket. A fénykép nélküli, biztosan nem létező névvel jelentkezők nem kerülhetnek be a csoportba. Éva ugyanakkor elismeri, hogy nem tudja ellenőrizni, hogy valaki eredeti nevet használ-e, és azt sem, hogy mennyire jóhiszemű. Korábban fordult már elő, hogy egy hirdetés hamis volt, így az erre jelentkezőket átverte a posztoló. Éva azóta nem enged ki hirdetéseket.

A tolvaj szándékú felhasználók ellen azonban nem tud mit tenni. Az előzetes szűrés valamennyire mégis hatékony, a bűnözők ugyanis többnyire a kisebb ellenállást keresik, és a Face­bookon bőven találnak olyan csoportot, ahol semmilyen szűrőn nem kell átjutniuk.

Ott terülj, terülj asztalkám várja őket: a felhasználók sokszor gondolkozás nélkül posztolják ki otthonuk legkülönfélébb részleteit. Az új csempék, berendezési tárgyak és különösen a konyhák képéből a betörő rögtön következtethet a lakók anyagi helyzetére. Ha pedig látja a tévét, számítógépet, házimozi-rendszert, már az ellopandó darabok listáját is megkapja. A fényképeken gyakorta szerepel az ablakok vagy a bejárati ajtók zára, látszódhat a mozgásérzékelők helye is a lakásban, így gyakorlatilag komplett térképet kapnak a tolvajok a betöréshez, hogy mit hol kell keresni, és mit hol kell elkerülni. Ez még inkább lerövidíti az amúgy is átlagosan néhány perces besurranási időt.

Ráadásul, ha szerencsések, a posztoló elfelejti kikapcsolni okostelefonjának kameráján a GPS-t, így a lementett képek adataiból rögtön a lakás koordinátáit is megkaphatják. De sok esetben a posztoló azt is kiírja, melyik településről van szó, vagy a képen kilátni az ablakon a tájra, így könnyen beazonosítható a ház. További könnyítés, ha a rablók elkezdik a neten követni a posztolót, előbb-utóbb biztosan találnak pihenési, nyaralási képeket, ami gyakorlatilag egyenlő a felhívással, hogy üres a ház, lehet jönni betörni. De elég az is, ha az egyik képen a posztoló naptára szerepel, arról is rögtön tudni lehet, mikor tartózkodik otthon – állítja ­Michael Fraser tolvajból lett biztonságtechnikus, aki tavaly Nagy-Britannia nyilvánossága előtt mondta el, hogy a rablók mi mindenre figyelnek az egyes képeken.

Közösségimédia- és biztonsági szakértők ezért azt ajánlják, hogy próbáljunk meg minél kevesebb képet megosztani a környezetünkről, a 360 fokban készíthető videókat pedig mindenképp kerüljük, mert ezek még több információt tartalmaznak, továbbá élőben sose jelentkezzünk másik városból vagy országból. Sőt a nyaralási képeket is érdemes akkor posztolni, amikor már hazaértünk. Amit ugyanis egyszer kiteszünk a netre, az kikerül az ellenőrzésünk alól. Még akkor is, ha jól használjuk az adatvédelmi beállításokat, és például csak az ismerőseink vagy bizonyos ismerőseink láthatják az adott posztot, nem tudhatjuk, hogy ők is ugyanolyan gondosan járnak-e el a mi képeinkkel.

A legnagyobb veszély a csoportokban való megosztásban rejlik. A csoportpszichológiának köszönhetően ugyanis óvatlanná válnak az ebben szereplő felhasználók, mivel úgy gondolják, csupa azonos érdeklődésű, jóhiszemű emberrel vannak körülvéve, baráti közösségben pedig senkit nem érhet baj.

– Lakásunk megosztása alapvetően két forrásból táplálkozik: az egyiken büszkélkedni szeretnénk, némi irigykedésre való felhívással körítve, másik oldalról pedig megerősítésre vágyunk, hogy tényleg jól oldottuk-e meg az adott feladatokat – magyarázza Nagy Izabella pszichológus.

Ma már külön tudománynak számít a környezetpszichológia, hogy lakókörnyezetünk mit mesél rólunk. Dúll Andrea környezetpszichológus szerint a környezet és az egyén között partnerségi viszony áll fenn, amelyben kölcsönösen alakulnak a szereplők. Az egyes tárgyak hetekig-hónapokig is kereshetik helyüket egy új lakásban. Mint minden partnerségi viszony, a lakás és tulajdonosa közti kapcsolat sem mindig harmonikus, ennek tisztázására fordulnak sokan az internetes csoportokhoz. Egyrészt olcsóbb, mint a szakemberrel való beszélgetés, másrészt személytelensége okán könnyebben nyílnak meg, és gyorsabb, bár felületesebb választ is kaphatnak problémáikra.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a hazai nethasználók ugyanakkor értékeik biztosítását tekintve határozottan tudatosak. A Magyar Biztosítók Szövetsége szerint a hazai lakások 72–73 százalékában van lakásbiztosítás (ez több mint hárommillió ingatlan), amely fizet betörés esetén. A Groupama Biztosító kimutatásából kiderül, a betörők nemcsak az internetről tájékozódnak, hanem elég nekik egy elkapott telefonbeszélgetés vagy az egyszerű becsengetési próba (vajon otthon vannak-e) ahhoz, hogy megtudják, üres-e a ház.

Így a tulajdonosok internetes felelőtlensége nem okoz több betörést, az esetek 99 százalékában nem bizonyítható, hogy a közösségimédia-használat miatt történt a betörés. Így a biztosítók számára nem érdekes, hogy a tolvajok honnan szerezték az információkat, a lényeg az, hogy mit vittek el, illetve hogy a darab korábbi meglétét a tulajdonos mivel tudja igazolni.