Beszélő kutyák?

A kutyák orrtükre (a szőrtelen, nedves bőrfelület az orruk hegyén) érzékeli az infravörös sugárzást – fedezték fel az ELTE Etológia Tanszék és a svédországi Lund Egyetem kutatói. Mi következik ebből, és miért olyan gyakoriak a kutyával kapcsolatos tudományos eredmények? Esetleg azért, mert a szaklapoknak sem árt a kutyák jelentette „cukiságfaktor”?

A koronavírus ellen maszkkal védett ebek egy sanghaji bevásárlóközpontban Fotó: Reuters

Az ELTE Etológia Tanszék korábbi vezetője, Csányi Vilmos tavaly arról beszélt, hogy ötven év múlva a kutyák beszélnek. Bálint Anna szerint, ha a beszéd alatt azt értjük, hogy kommunikálnak velünk vagy egymással, akkor már a jelen idő használata is jogos. Az, hogy ezt értsük is, vagy legalábbis elkezdjük értelmezni, jól megtervezett, ügyes kísérletekkel lehetséges.

– A tanszéken folyó több évtizedes munka mindenképp hozzásegített ahhoz, hogy jobban értsük őket. De hogy a kutyák vagy legalább egyes kutyák képessé válhatnak-e arra megfelelő tréning eredményeképpen, hogy különféle egyezményes hangadásokat, hangadás-kombinációkat használjanak különböző igényeik, akár egyszerű cselekvések, tárgyak vagy személyek megjelölésére, nem tudjuk. Jelenleg is több olyan kutyás kísérlet folyik a tanszéken, amely a nyelvszerű kommunikációs jelek küldésére és fogadására, értelmezésére való képességük határait teszteli és feszegeti – tájékoztat Bálint Anna. – A tanszéken szakmailag nagyon színvonalas, nemzetközi csapat dolgozik. Inspiráló és egymást segítő a közösség, a sokféle kutató lehetőséget ad a különböző tudományok határterületi kérdéseinek vizsgálatára, összetett kutatásokra.

A kutyás kísérleti eredmények azonban nem kerülnek be automatikusan a folyóiratokba.

A szaklapoknak nem a „cukiságfaktor” számít, sokkal inkább az adott faj segítségével felvethető kérdések és modellezhető mechanizmusok relevanciája az adott tudományterületen. A kutya nagyon jó és hasznos modellállatnak bizonyult számos területen az etológiai és kognitív tudományoktól a neurobiológián, nyelvkutatáson át a pszichológiai tudományokig. Sokszor az jelent extra kihívást a kutyakutatóknak a publikációs folyamat során, hogy meggyőzzék a bírálókat, komoly munkát végeznek – még akkor is, ha a munkájuk fókuszában mindenki számára ismerős, jól fotózható faj áll, amelyről ráadásul sokaknak laikusként határozott véleményük van. Mivel sokunk számára a kutya barát, családtag, munkatárs vagy segítőtárs, érthető, hogy nagy érdeklődésre tart számot minden olyan eredmény, amellyel jobban megérthetjük és megismerhetjük.