Hattyúk tava

Az emberek szeretik a vízparton a kacsákat meg a hattyúkat. Szeretik etetni is őket. Amikor azonban leterítik a strandon a törölközőt, és a fű tele madárürülékkel, reklamálnak a strandosnál.

Ki van ugyan írva, hogy a hattyúk etetése tilos, de senkit nem érdekel. Az embereket még kevésbé, mint a madarakat. Bedobsz egy kenyeret, először jönnek a sirályok. De nem nyúlnak hozzá, nincs joguk. Aztán megérkeznek a kacsák, azok is csak nézelődnek, míg be nem futnak az uszályok. Nem sietnek, pontosan tudják, hogy itt nem fordul elő függelemsértés. Addig a kenyér amúgy is pont finomra ázott, és a hattyúk megeszik. Valamicskét hagynak, amin a kisebb madarak, főként az ostoba sirályok rikoltozva összevesznek. (Vajon mi történne, ha egy liberális jogvédő kacsa elkezdene a fennálló rend ellen lázítani?)

Most tél van, akárhogy is látszik, a Balaton gyönyörű, a madarak kicsit fázósan, de kitartóan úszkálnak. Mivel szép az idő, sok a sétáló, tele a zsebük kenyérrel, mindenféle finom adalékossal, azt dobálják a vízbe. Az ornitológusok olykor kibocsátanak egy nyilatkozatot, hogy ne tegyék, mert a víznek is rossz,­ a madarak pedig akár bele is pusztulhatnak. De a madarak nem olvasnak ornitológusnyilatkozatokat, viszont szeretik a kenyeret. Ha épp nincs etetés, a hattyúk szívesen tartózkodnak a parton és a stégeken. Ettől a stégek tele vannak hatalmas kupac hattyúürülékkel, ami igen nagyon gusztustalan, valamint nem kevéssé meglepő. Már hogy a hattyú ilyen nagyot tud. Mindazok, akik a nyár végén az algától zöldülő Balaton vize miatt aggódnak, jó, ha fejben tartják, hogy ezek a nagy halmok elsősorban a vízben landolnak, talán épp az ő lábuk alá, és ha nem lépnek is bele, akkor is közük lesz hozzá, mert ezek által is növekszik a nemkívánatos foszfortartalom.

Egyesek szerint sok a hattyú a Balatonban, a mai hatszáz-hétszáz helyett százötven-kétszáz lenne a kívánatos. És lehet vadászni is, nem védett madár. A bütykös hattyúk egyébként ­Európa nyugati tájairól költöztek ide, és 1980-ban költöttek először a Balaton nádasaiban. (Ez jobb hír annál, mint hogy egy számzáras aktatáskás ambiciózus párttitkár csempészte ide a tojásokat a Starnbergi-tóból.) A nem hattyúpártiak szerint ezek a hatalmas madarak nemcsak a tó tisztaságát, hanem az őshonos madarakat is fenyegetik ürülékükkel, tollaikkal, illetve agresszivitásukkal. Az ornitológusok legeredményesebb módszere a túlszaporodás ellen a tojáslakkozás, de ahogy az eredményt látjuk, nagy sikereket nem érnek el. Igaz, ehhez a nádasban kellene a nagy úszó fészkeket fellelniük.

Az emberek, főleg a gyerekek, szeretik a vízparton a kacsákat meg a hattyúkat, mert többségükben csak városi varjakat, galambokat meg zacskós csirkéket látnak. Szeretik etetni is őket. Amikor azonban leterítik a strandon a törölközőt, és a fű tele madárürülékkel, reklamálnak a strandosnál. Pedig nincs madár az ürüléke nélkül. A hattyú továbbá a nyári időszakban – júliustól szeptemberig – még vedlik is, ilyenkor nem tud repülni, viszont egész nap, amikor nem a kenyeret eszi, tollászkodik, így az ürülék mellett a vízben és a parton a nagy tollak is felbukkannak. Mivel a vedlés alatt nem repül, nem tud menekülni, és a nyugodt vizet keresi, ez neki a Balaton, Kelet-Közép-Európában az egyik legjelentősebb hattyú-gyülekezőhely. Vagyis a magyar hattyúk tava. És mit gondolnak, miért szeretik ilyenkor a strandokat, a partok közelét? Hát azért, mert ott még a kajáért sem kell teperni. Hát jó hattyúetetést mindenkinek.