Nem szeretem a női vezetős vicceket. Tapasztalataim szerint az egyest megtalálni a zöldre váltó lámpánál legalább annyi férfinak okoz gondot, mint nőnek. A statisztikák az én véleményemet is túlszárnyalják. A KSH adatai és egy német egyetemi kutatás szerint a férfiak több mint háromszor annyi balesetért felelősek, mint a nők, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy körülbelül 15 százalékkal kevesebb nőnek van autója, mint férfinak. Ám arányaiban még mindig biztonságosabban vezetnek a nők.
Kutatások igazolják, hogy a nők kevésbé erőszakosak, és inkább törekszenek a biztonságra, amelyet leginkább a szabályok teljes betartásával és a lassabb tempóval azonosítanak. A helyzet azonban az, hogy a táblázás és a sebességhatárok sokszor valóban túlbiztosítottak, így a türelmetlenebb férfi vezetők joggal horkanhatnak fel, hogy na, tessék, már megint egy női vezető. Azonban létezik egy speciális állatfaj a sofőrök körében, akit csak terepjárós milliomosfeleségként aposztrofálnak a velük naponta találkoz
környékbeliek. Ezek a hölgyek több tízmilliós, négykerék-meghajtású dzsippel vagy egyterűvel gurulnak ki villájuk garázsából, hogy aznap is frissen manikűrözött kézzel tárgyalhassák meg az esti menüt a séffel.
Úgy gondolják, a kétszáz lóerő, a függönylégzsák és a könyöktámasz elég biztonságot nyújt az időjárás viszontagságai ellen. Hja, kérem, hogy negyven centi hóra már felül az autó? Biztos nem, hiszen a terepjáró majd legyőzi a fizika törvényeit. Hogy szakadó esőben tilos satufékkel közlekedni? Ezt senki se mondta, arra van a blokkolásgátló meg az úttartási rásegítés, hogy ne menjen neki az első parkoló autónak. Na meg, kezit csókolom, miért tetszik országúti fényszóróval közlekedni esténként? Hát, kedveském, azt én igazán nem tudom. Hogyan kell kikapcsolni?
A hasonló történetek kapcsán a férfi vezetők persze a fejüket fogják. Én is. Ám akkor még inkább, amikor a milliomosfeleségek mercedeses, BMW-s, volvós férjei magától értetődő agresszivitással tolják le a kisebb autókat az útról.
