– A magyar történelem sok érdekes korszaka közül a hódoltság ideje nem tartozik a legdicsőségesebbek közé. Miért kezd valaki ezzel foglalkozni?
– Mindig a török kor érdekelt, főleg az a kérdés, hogy milyen esélyei lehettek a keresztény lakosságnak egy muszlim birodalomban. A Kádár-rendszer végén, gimnáziumi éveimben és egyetemi tanulmányaim kezdetén a kereszténység, a katolicizmus története nem tartozott a történészek által előnyben részesített témák közé. Az érdekelt, hogyan lehet megmaradni masszívan ellenséges közegben. A török kor keresztény közösségeinek életére vonatkozóan kevés forrás maradt fenn.
A vatikáni, római források három-négy nagy gyűjteményből összeszedhetők, de a hódoltság korának középső országrészre vonatkozó hazai forrásai rendkívül szórtak. Nem véletlen, hogy Magyar hódoltság, horvát hódoltság – Magyar és horvát katolikus egyházi intézmények az oszmán uralom alatt című könyvem húsz év alatt készült el.
– A XVIII–XIX. századi felfogás a három részre szakadt ország területeinek egymástól elszakadt életét hangsúlyozta.
– A „három ország egy haza” gondolata a történetírásban régi, de valószínűleg nem teljesen pontos, hiszen a hódolt területeken – amint azt Salamon Konrád és Szakály Ferenc is felismerte – kettős hatalom volt. Ez a legnagyobb kihívása a török kor kutatásának. A történészek felismerték már korábban is, de nem tudatosították és hangsúlyozták az egyházi közigazgatás jelentőségét. Úgy gondolták, hogy mindez a „feudális” intézményrendszer együtteséhez tartozik. Holott ez ugyanolyan autonóm eleme a magyar közjogi rendszernek, mint a vármegyei vagy a földesúri igazgatás.
– Meg lehet fogalmazni mára is érvényes tanulságokat erről a korról?
– A magyar történelemnek a nemzeti sorskérdések szempontjából meghatározó jelentőségű pontja például az, miként lehetséges, hogy egy sztyeppei nép a Kárpát-medencébe kerülve komoly válságok ellenére keresztény országgá válik, beilleszkedik az európai királyságok rendszerébe, sőt mind a mai napig fenn is marad. Intellektuális és mitologikus szempontból izgalmas feladvány lehet, hogy honnét jöttünk, milyen útvonalon, genetikailag mi az eredetünk, kik lehetnek a távoli rokonaink. De a magyar történelem kulcskérdése nem ez, hanem a beilleszkedés, tehát Szent István állama és a kereszténység felvétele. A magyarság a korábbitól teljesen eltérő környezetben találta meg a helyét, a váltás olyan hatalmas, amilyenre alig van példa a történelemben. A második nagy kérdés: hogyan válhatott a Magyar Királyság európai középhatalommá szláv, latin, germán környezetben? A harmadik, hogy a százötven éves török uralom ellenére miképp maradhattunk meg, ráadásul önálló politikai központ nélkül – hiszen az Bécsben volt. Hogyan lehetett az államiság tudatát fönntartani egy rendkívül kedvezőtlen környezetben? Ha a történészek ezeket a kérdéseket a maguk európai összefüggésében vizsgálják, és válaszokat tudnak adni rájuk, akkor sokkal pontosabban láthatjuk nemzeti sorskérdéseinket is. Másképp fogalmazva: hasznosítható tudást szolgáltatunk a mai kor emberének, döntéshozóinak is.